Szülõk, laknátok együtt a felnõtt gyereketekkel, ha egyedülálló lenne?

Jelenleg is így élek az egyik felnőtt gyerekemmel, de kétlakásos a házam, így teljesen külön lakrészben élünk, nem zavarjuk egymás köreit.

Mindkét gyerekemnek elmondtam, ha az életük úgy hozza, az ajtóm mindig nyitva áll, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen életformát folytatnak, azt eltűrném és az sem mindegy, miért szorul a támogatásomra. A gyerekem mindig a gyerekem marad, akkor is, ha már felnőtt.

Hogyha ő lakik a gyerekkori házban, ahol felnőtt persze (de alap lenne, hogy maga után mosogat, takarít, éjszaka csendben közlekedik stb, mert felnőtt ember, esetleg más napirenddel)

De hogyha már mind külön költöztünk (mondjuk két kisebb lakásba, mert a "nagy" már nem kell), én nem költöznék hozzá, és azt sem szeretném, hogyha ő költözne.

Ez azért sok mindentől függ.

Mekkora a lakás, milyen a résztvevők eletstilusa, kapcsolata.

Nem mindenkinek meg van a maga igénye.

Egy fiatal felnöttnek a hangoskodás (hangos zenehalgatás haverok fogadása barát barátnő)Egy 60 felé igyekvő legalábbis mi nyugit szeretnénk.Fiunk külön él 31 éves most 25 évesen költözött el.Jól boldogul.Heti egy két telefon hetente 2 hetente jön egy pár órát itt van Mindannyiunknak jó így.