Hogyan beszéljek az érzéseimről a saját anyámmal? 20
TUDOM, HOGY NEM KÖTELEZŐ/SEMMI KÖZE HOZZÁ, NEM KÉREK ERRŐL KIOKTATÁST. (Aki ilyeneket ír, első dolgom lesz lepontozni, pedig nem szokásom)
Általánosságban nem tudok beszélni az érzelmeimről senkivel. A legtöbbről legalábbis. Például a szerelemről. Valakivel jó lenne ezt megbeszélni, és erre a célra anyám a "legpraktikusabb". Most kicsit szét vagyok csúszva a baráti kapcsolataimmal, a régiek meglazultak, az újakat nem tartom még erre alkalmasnak, de azt érzem, hogy szükségem van arra, hogy ezt valakivel megvitassam. Anyuval nem fényes a kapcsolatom, de én javítani akarok ezen, és úgy tűnik, hogy talán lehet. Ha meg mégsem, amúgy is kb havi egyszer járok haza, annyira nem tudna visszaélni az infóval. Őt meg érdekli, hogy szerelmes vagyok-e éppen, bejön-e valaki nekem, nekem meg igényem van erről beszélni valakivel. Praktikussági szempontból win-win lenne. Csak nem tudom, hogy hogy működik az érzelmekről való beszélgetés. Valami tipp?
Ha attól kell félned, hogy visszaél vele, nem biztos hogy jó ötlet vele beszélni :( Nincs valaki más, akivel tudnál? Nagymama, nagynéni, unokatesó? És hogyhogy nem érted, hogy működik? Kezdd nem túl mély dolgokkal.
Pl. Anya, van egy srác a csoportunkban. Petinek hívják és ő is szeret futni. Nagyon tetszik nekem. Múltkor rám mosolygott. Szerinted tetszem neki? Ebben még szerintem nincs semmi durva, amivel mondjuk vissza lehet élni.
Nekem sosem okozott gondot beszélni az érzelmeimről, igazából mindent megbeszélek anyukámmal, de azért van egy határ. Pl. Anya, képzeld, a Gyurinak nem állt fel legutóbb, mit csináljunk? Te jártál így apuval? - hát ilyen nyilván nincs. :)))
Szerintem is ebben a témában felejtős az anyukád. Tegyél szert egy igazán jó barátnőre (ha még nincs), nagyon sokat jelent, kölcsönösen átbeszélni a gondjaitokat.
És persze keressél egy pszichológust.
Anyám ugyanilyen volt, most is ugyanilyen, nem fog tudni segíteni, értelme nincs, akkor már leírhatnád egy naplóba is a gondjaidat inkább.
Igazából bárkivel beszélném meg a praktikusság lenne a szempont. A mélyebb érzelmeim kifejezését egész életemben a praktikusság vezette. Nem sírok mások előtt akármennyire is szomorú vagyok, ha ebből nincs hasznom, nem fejezek ki dühöt, ha tudom, hogy nincs hatása. A szerelemről való beszéd is ilyen nekem. De most azt érzem, hogy ha beszélnék róla valakinek, az jó lenne. Csak itt mindkét oldalról biztosan tudom, hogy jó lenne. Én beszélni akarok róla, őt meg érdekli, kérdez is róla, de amikor adott a szituáció ösztönösen kitérő válaszokat adok róla.
Mint írtam, most javuló a kapcsolatunk tendenciája. Nem hiszem, hogy gond lenne, de elég biztonságosnak érzem a terepet, hogy ha gáz lenne, akkor se legyen. Ennyi
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!