Miért nem képes anyám megérteni, hogy egy adott dologból nem azért választok drágábbat, csak mert drágább, hanem mert jobb?

Igazából már magamat tartom el, szóval semmi köze hozzá, de ha videochaten beszélünk látja a hátteret, ha meglátogatom látja mi van nálam/rajtam, ha ő látogat meg akkor látja, hogy milyen az otthonom. Ezen kívül nagyobb bajom nincs vele, nyilván emiatt nem fogok kapcsolatot megszakítani, és az életemet sem fogom látszatra, vagy ténylegesen olyannak rendezni, ami szerinte oké lenne. Nem is ehhez kérek tanácsot, hanem inkább ahhoz, hogy miért nem tudja felfogni, hogy én valamiből nem azért választok drágábbat, csak mert az drága, hanen mert bizonyos esetekben jobb.

Igazából ez a probléma már azóta fennál vele, hogy lett zsebpénzem. Régebben ilyesmiben nem korlátozott (most meg ha akarna se tudna, de nem is akar), csak folyton hallgathattam minden egyes anyagi döntésem után, hogy hülyeség, lett volna olcsóbb. És ez azóta sem változott, holott már egy fillérem sem tőle származik. Soha senkitől nem kértem még kölcsön.

Szerintem egyébként én logikusan költekezem, amióta az eszemet tudom. Azt az elvet követem, hogy amiből nem muszáj abból nem veszek drága dolgokat, nem halmozok felesleges hülyeségeket, meg ami azt illeti mostanában próbálok a számomra még tartható kereteken belül minél környezettudatosabb lenni.

Például a ruháim nagyobb részt turiból vettem. Sokkal olcsóbb, bőven van jó minőség, szeretem, hogy kevesebb szembejövő emberen látok ugyanolyat, ráadásul környezetbarátabb is. Viszont a cipőimet (főképp azért mert turiban sosen látok olyat, ami szép, és a méret is jó) anyám gondolkodásával ellentétben nem a random kínaiban veszem meg, mert azokkal már többször jártam úgy, hogy max két hónap, és akkor ugyanannyit, esetenként adtam ki rá, mint egy normálisabb cipőre, amit hordtam évekig, és még a szemét is több lett, amit termeltem.

Ha zöldséget vagy gyümölcsöt veszek, vagy bármit, amit zacskóba kehet tenni, akkor inkább viszek saját textil zsákot. Anyám szerint meg tiszta hülye vagyok, meg flancolok, amikor ott van az ingyenes zacskó a boltba, vagy épp a piacon lehet kérni az eladótól.

Nem használok műanyag szívószálat, csak fémet, rendszeresen viszem is magammal, ezért ha olyan van soha nem kérek szívószálat. Anyunak szintén az a baja ezzel, hogy hülyeség, mert hát ott az egyszerhasználatos az ilyen helyeken, semmi extra költségem nincs vele, ehelyett inkább viszam a saját magam által vett szívószálat....

Azt sem érti, hogy az állataimnak miért normális minőségű tápot adok, miért nem a legolcsóbbat, kutya esetén meg miért nem maradék+szárazkenyér+nagyritkán valami olcsó coop sajátmárkás tápot, mert hát az sokkal kevesebbe kerülne.

Állatorvossal ugyanz. Minek adatok be bármiféle oltást a kicsi keverék kutyámnak, tök felesleges még a kötelező veszettségelleni is, mert hát úgysem harap meg senkit. A kisrágcsálóimat (egerek, díszpatkányok, hörcsög) meg egyáltalán minek viszem orvoshoz, ha bajuk is van, hát mit számít, úgyis olyan rövid az életük. Őket is miért drága kajával etetem, amikor van a horgászboltban olcsó minden rágcsálónak is "jó" magkeverék.

Minek használok intimkelyhet, amikor egy csomag betét olcsóbb.

Minek veszek "drága" (drogériás, 1000-3000 közötti) sminket, amikor van párszáz forintos is. Amitől igaz, hogy kipattogok, se nem pigmentált, se nem tartós...

Minek veszek drága, ötven-hatvabezres telefont (ráadásul csak akkor, ha az előző már bem is működik), amikor van "ugyanolyan jó" tizenötezerért

És még sorolhatnám. Konkrétan meg van győződve, hogy amiből szerinte drágát veszek, azt nem a minősége niatt vettem, hanem csak azért mert drága.

Komolyan, mikor fogja megérteni, hogy nem idióta vagyok, hanem azért figyelek is a dolgok minőségére? Meg lehet ezt vele valahogyan értetni?