Szerintetek normális az hogyha a szüleim 17 évesen szinte mindentől tiltanak? 17/L
1. Nem engedik hogy olyan fiúval legyek aki normális hozzám, szeret engem. Volt már barátom igaz nem sok, de mindig komolyan gondoltam ezt a kapcsolat dolgot, és mindig bemutattam az adott illetőt, de a mostani barátomat nem engedik sehogyse, és tiltanak tőle meg szinte mindentől, és nem is engednek sehova ez miatt.
2. Mindig olyan szavakkal illetnek amik nem szülőhőz méltó, és úgy beszélnek velem mint egy utolsó senkivel. Aztán csodálkoznak hogyha semmit sem osztok meg, és hogy nem igazán beszélek velük. Édesanyámmal valamilyen szinten jobb a kapcsolatom mint édesapámmal, de ezt egyszerűen már nem lehet bírni.
3. Nem vagyok olyan lány aki kicsapongó életet él, és nem is szeretnék az a lány lenni, de szerintem nem megoldás az hogy mindent megtiltanak, még a barátommal a kapcsolatomat is tönkre akarják tenni. Azzal fenyegetnek hogyha továbbra is vele maradok akkor kitagadnak, és kidobnak itthonról. De én kitartok ígyis a barátom mellett mert egyszerűen szörnyű ahogy viselkednek. Régóta gondolkodtam azon hogy elköltöznék legszivesebben. És ha betöltöm a 18-at el is szeretnék, az iskolát ettől függetlenül befejezném. A barátom most 21 éves, mondta hogy sajnál engem hogy ilyenek velem, meg hogy bármibe segítene nekem és várna rám addig amíg nem leszek 18, hogy össze költözzünk. Én tényleg úgy érzem hogy eltudnám vele képzelni az életem, és ő is komolyan gondolja velem ahogyan én is ő vele.
A szüleim nem úgy gondolkodnak mint a normális szülők, mindent próbálnak nekem megadni, de nekem leginkább egy normális gyermek-szülő kapcsolatra lenne szükségem, semmi másra.
Nem szeretnék ide mindent leírni mert szörnyen hosszú lenne, bár így is elég hosszúnak tartom.
Csak pár értelmes választ szeretnék hogy mit tudnék kezdeni a szüleimmel, de én úgy gondolom hogy igazábol semmit. Teljesen megértem hogy féltenek, de ennyire nem kéne mert ez nekem nem jó. Esetleg azt szeretném hogy aki hasonló helyzetbe járt már, mesélne kicsit hogy mi lett a vége, de az is segitség lenne nekem ha meghallgatna olyan valaki aki kicsit jártasabb a dologba, és olyan aki tudna pár tanácsot adni.
Nem nem roma a barátom, de ismerik őt. Szüleim állítása szerint nem vagyok hozzá illő, meg hogy olyan ember kellene hozzám akire felnézhetek. Nem ide valósi a barátom, a szüleim ismerik a szüleit is, nem igazán vannak jóba. Hiába próbálnám velük megbeszélni ők akkor is ragaszkodnak az ő állaspontjukhoz. Legfőbbképp nem csak ez miatt gondolkodtam az elköltözésen hanem azért is ahogyan bánnak velem. Mindennek elhordanak, ha valamit csinálok bele kötnek, csinálhatnék bármit is az nekik akkor sem lenne jó. De ezek csak a legkisebb gondok, ezeknék van durvább is csak nem tudom kiirjam e ide vagy sem.
Tudom hogyha esetleg majd valamikor a barátommal össze költöznék akkor az is benne van a pakliba hogy bármikor dönthet úgy hogy kész, vége, ennyi. De erre is felkészülnék addigra. A szüleim már két napja kiabálnak, veszekednek velem, most nem rég azzal fenyegettek hogyha őt választom és továbbra is foglalkozok vele akkor elfelejthetem a családot végleg. Annyi sok mindent eltűrök, de nem igazán beszéltem erről eddig, de ez már nekem sok egyszerűen. Olyan szinten próbálnak lelkileg zsarolni hogy azt szavakba nem tudom önteni.
Szerintem sem egészen normális ez, ennek biztosan van valami háttere, amiért ilyenek veled szemben.
Próbálj velük finoman beszélni róla, ha abszolút nem megy, ne erőltesd, tipli.
Akár egy családtagodhoz, ha nem szeretnél még a pároddal belevágni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!