Válás után ha közös közösen neveljük és közös a felügyeleti jog is akkor nincs gyerektartas ugye? Ezt ügyvéd előtt lepapirozzuk természetesen és úgy megyünk válás tárgyalásra.

Röhej ez az ügyvéd misztifikálás. Az ügyvéd nem hatóság, nem nála kell lepapírozni a dolgot, és önmagában nem is jelent semmit egy ott lepapírozott "gyermekelhelyezési megállapodás".

Ebben a bíróság fog dönteni, ott kell a tárgyaláson kinyilvánítanotok eme szándékotokat. Ami a gyerektartást illeti, elvileg nem szokott lenni, ha váltott elhelyezés van, de ha az egyik fél jelentősen többet keres a másiknál, akkor egyrészt elvileg előfordulhat ilyen határozat is, másrészt határozattól függetlenül is érdemes felajánlani, hogy az adott illető pluszköltségeket vállal természetesen a saját gyerekére vonatkozólag. Azaz például vállalja, hogy ő fizeti az iskolai étkezést, az edzésdíjat, a tanfolyamokat, ilyesmi, fixnek mondható költségeket. A bíróság felé is jól mutat, meg nem mellékesen az ex felé is. Mert a leglényegesebb az egészben , hogy válás után is jól kijöjjetek az ex-szel, aminek ha nincs kicsinyeskedés sem "láthatásban", sem pénzben, hanem mindenki hozzátesz amit tud, akkor semmi akadálya nem lesz.

A gyereknek egy békés válás, ahol mindkét szülővel megmarad a szoros kapcsolat, a lehető legjobb opció.

Egyébként ami a kapcsolattartást illeti, ti amúgy is kialakíthattok bármilyen rendszert, ami nektek megfelel, a bíróság döntésétől függetlenül , a kutya nem ellenőrzi, ha nincs ezzel konfliktus. Én a teljes rugalmasságot javaslom a kapcsolattartás ügyében, a teljes nagyvonalúságot anyagiakat illetően, és elfogadást minden tekintetben, ha valakinél jön egy új pár.

Olvashatsz itt egy pár tapasztalatot, nem kell ezt a "két otthon" szöveget sem túlizgulni, a gyerekeknek, ha rugalmas, feszültségmentes az egész, akkor tök kényelmes is lehet, Nyugat-Európa szerte amúgy megszokott módszer, általában mindenki szereti. Kivéve ha valamelyik szülő s*ggfej, remélhetőleg itt nem ez a helyzet.

Egyébként az ügyvédet teljesen kihagyhatjátok a dologból. Ügyvédi papírozás annyit ér, mintha ti magatok írnátok le mit akartok, nem azt fogja aláírni a bíró, hanem a bíró maga fogja megszerkeszteni a határozatot, az eljárásrendnek megfelelően.

Semmi, nulla hozzáadott értékkel fog bírni adott esetben az ügyvédi munka, viszont jó sokba fog kerülni. A tárgyalásra is nyugodtan mehettek ügyvéd nélkül, ha nem vitatkoztok semmin, nem fog hiányozni.

Én utáltam. Az érzelmi részét annyiban nem sínylettem meg, hogy mindkét családban szerettek, viszont gyűlöltem hetente pakolni, és első két nap szr volt, mert hiányzott apa, a húgom vagy anya és a húgom.

Aztán végre mire ismét otthon vagyok, már mennem is kellett.

Nekem az állandóság fontos lett volna, nem kaptam meg. Felnőttként már más, mert én döntöm el, mikor költözök, hová, vagy időm! összepakolni és nem hetente hurcibálom a fontosabb dolgaimat kezdve minden tanszerrel.

Ezért tök fölösleges mereven ragaszkodni a heti váltáshoz. Nagyjából ok, de ha épp nagyon hiányzik a másik szülő, vagy a testvér, akkor irány át a másik szülőhöz. Vagy akár egyikhez menni a suli után, utána estére át a másikhoz.

Persze ha az egész, olyan, mint egy börtön, hogy szombat 08:00-tól következő szombat 08:00-ig itt és itt kell lenned, akkor az egész teljes marhaság. Ha meg úgy van kezelve, mint két otthon, és mindkettőbe természetes módon úgy jársz-kelsz, ahogy akarsz, akkor meg tök normális. Meg nem kell patikamérlegen kimérni, hogy mindenhol egyforma időtartamot legyél, éppen életszakasztól, iskolaidő-szünidő viszonylattól, hangulattól , a két szülő aktuális programjaitól vagy bármi egyébtől függjön, tök rugalmasan.

A nagy hurcolkodás meg hülyeség, kb a tankönyveket kell vinni ide-oda, ruhák, játékok, miegymás pedig mindkét helyen kell hogy legyen, ha meg valami mégis ott maradt, el kell érte ugrani és slussz.

Nyilván ez csak akkor működik, ha közel lakik egymáshoz a két szülő, de az egész váltott elhelyezésnek is csak így van értelme. És az egésznek az alapja a jó viszony a két szülő között.