Szerintetek ez normális?

Az teljesen normális, hogy egy anya aggódik a gyerekeiért még akkor is, ha az már felnőtt, az viszont nem normális, ha ezt szóvá is teszi és a saját aggodalma miatt esetleg korlátozni akar. Az élet rendje, hogy a gyerekek felnőnek, csinálnak olyan dolgokat is, ami miatt egy szülő talán jobban aggódik, de ez nem ok arra, hogy a felnőtt gyereket szülőként korlátozzuk és ezzel érzelmileg zsaroljuk a gyereket.

"aggódó anya a pilóta fiának: kisfiam vigyázz magadra, lassan és alacsonyan repüljél, nehogy bajod essen."

Szerintem is kulcskérdés, honnan tudod, hogy nem alszik el, ill. ha ő mondja el, milyen hangsúllyal, milyen szövegkörnyezetben mondja el?

Sok anya ilyen aggódós, ez tény.

De ha emiatt lelkiismeret-furdalást akar benned kelteni, hogy miért maradsz ki olyan sokáig, és ő emiatt dögfáradt másnap, akkor nem normális a viselkedése.

Hogyan kezeld? Ne törődj vele. Ha aludni akar, akkor alszik. Ha idegeskedni akar, akkor idegeskedik. Ez az ő játszmája, te ne vonódj bele.

Aki szerint nem normális, kifejtené, hogy miért nem?

Kérdező! Írod, hogy élni akarod a saját életed! Akkor miért nem kezdesz egyedül önálló életet? Az anyukák ilyenek: aggódnak. Örülj neki, hogy vár rád, és félt téged. Akkor lenne gáz, ha félóránként hívogatna, hogy mi van veled, de gondolom hogy nem erről van szó.

#16

Azért gáz mert az én anyám pl reggel hatkor kezdett dolgozni 12 órában (váltott műszak, sokszor hétvégén is). Ha ilyenek miatt fent maradt volna hajnalig akkor biztos hülyének néztem volna.

Gondolom a kérdező anyja valami állami cégnél dolgozik, ahol egy-két óra késés még belefér és a kávéfőzésen és nyomtatóba új papírokat rakásnál többet nem nagyon csinal.

Vagy csak otthon gubbaszt egész nap és a férje tartja el.

Máshogy nem tudom elképzelni, hogy felnőtt embereknek ennyire nincs élete és ennyire unatkoznak otthon