Lehet ilyet kérdezni a gyerekektől?
Rossz szülő aki megkérdezi a gyerekeit hogy ki kit szeret a legjobban?
Én nem vagyok híve annak hogy kőtelező mindenkit egyformán szeretni. De mi fér bele?
Lehet, de engem nagyon idegseített mindig is.
Kiskoromban anya rengeteget stresszelt és viszonylag sokat fegyelmezett engem (nem ütött meg soha, de erősebben rám szólt és láttam rajta, hogy ideges) meg ő volt az, aki a boltban nem vette meg nekem a 4. csokit és miatta mondta nővérem, hogy "ne akarj olyan játékokat, mint a többi gyerek, csak a hülyék vágynak ilyesmire"-5 éves voltam btw-mindenesetre elhittem neki, hogy érettnek kell lennem.
Apa hagyott gyereknek lenni és elkényeztetett. Anyával mindig beszélni kellett, folyton aggódott. Apa mindent megengedett.
Aztán a dolog odáig fajult, hogy miután 5.-ben szándékosan rosszabbul tanultam (4.8 helyett 4.3-as átlaggal), mert mások piszkáltak, anya nagyon mérges lett, de apa biztatott. Mikor a tanárok is kiakadtak és nem voltak képesek elviselni ezt, én úgy gondoltam, ideje visszatérni a régi kerékvágásba. Olyanok voltak, hogy ültem a tankönyv felett és írom a házit, erre apám:"Miért nem játszol?" vagy pl duci voltam és piszkált vele, viszont mikor egészségesen akartam enni, akkor kinevetett és televásárolta a házat édességgel. Volt az újságban kalapácsvetés hirdetve, anya be akart iratni, de apa nem engedte, mert "az nőietlen sport és ronda lesz tőle a gyerek" meg úgy, ha nem meccset néztem vagy kockultam épp, soha, semmiről nem érdeklődött felőlem, anya viszont igen.
Anya figyelméért úgy érzem, valahogy küzdenem kell, mert nővérem és öcsém lekötik és nem tölt velem nagyon időt, viszont, ha távol vagyok tőle sokáig, akkor Messengeren keres, de szerintem túl aktívan. Meg mindig megjegyzi, hogy szeret velem lenni én meg szeretném boldoggá tenni.
Apa viszont nagyon a fiaiért él és néha eszébe jut, hogy létezem. Valahogy megszoktam. Mostanában próbálok vele is lenni néha, hátha javul valamelyest a viszonyunk. De ilyen kínos, "nem vagyok ideveló" érzés kerülget, ahányszor a közelében vagyok.
Szóval én anyámat szeretem jobban, de ez nem jelenti azt, hogy apámat utálnám. Apa megy a saját feje után és próbálja kikompenzálni a gyerekkorát, amin én és nővérem (akihez mindig hasonlít://)kárhozunk és fiú tesóim nyernek, de ez van. Anya is lehetne jobbfej néha, de látom rajta, hogy megtesz minden tőle telhetőt és ő végzi a ház körüli munkák oroszlánrészét és foglalkozik velünk a legtöbbet. Volt majdnem több, mint 25 éve ebben az egészben elfáradni és lehetne nála sokkal rosszabb anyám (és apám is).
Bennem az ilyen kérdés mindig egy a fentihez hasonló káoszt és múltbarévedést indít, szóval remélem senki nem kérdez meg engem erről élőben soha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!