A fiam 3 éve elhunyt. Tegnap hallottam, hogy a 4 éves kisunokám apának szólította az anyja új férjét. Hogyan dolgozzam ezt fel?

A gyereknek jobb, ha egy élő szerető személyt tud szeretni, akivel megismerheti az apai kötődést (ha a férj hagyja így hívni magát, akkor szeretheti a kisgyereket). Egy emlék, egy fénykép nem tudja megtanítani az érzelmek kezelésére, a labdázásra, stb. és ő olyan kicsi, hogy fel sem fogná, ha elkezded kijavítani és rávenni, hogy szomorkodjon egy elhunyt apa miatt és eltávolodjon valakitől, aki gondoskodik róla. Nehéz, de az anyja is fiatal, nem temetheti el magát a gyászban élete végéig és az unokád is teljes családban nőhet fel.

Ha elváltak volna és az élő fiad helyett hívna apának mast, akkor jogosan zavarna, de így a gyerek biztonságos közegben nő fel. Ne szomorítsd el a saját érzéseid miatt.

Minden gyermeknek joga van egy apához. Sajnos az Ön unokájána nem ismerhette meg a vérszerinti édesapját, de kapott helyette egy pótapukát, aki szeretetben neveli.

Mivel ön biztosan nagyon szereti az unokáját, próbálja meg az ő érdekeit nézni. Neki az az érdeke, hogy apukája legyen. Illetve az Ön fia is biztosan azt szeretné, hogy legyen a gyermekének egy pótapja, aki valamilyen szinten pótolja a hiányát. Ebben a nézőpontban lehet ezt feldolgozni.

Biztosan rossz érzés, de annak kell örülni, hogy a gyerek szerető közegben nő fel. Neki ő lesz az apja, mert ő neveli, szereti, gondoskodik róla, ez az élet rendje, bármilyen igazságtalannak tűnik most, ezért ebben a történetben senkit nem lehet hibáztatni.

Még nagyon kicsi, ha nagyobb lesz, akkor lehet mesélni róla, hogy milyen volt az apukája, elvinni, mesélni közös emlékeket, addig meg szeretni kell őt, az anyukáját, és tisztelni az új férjet, aki partner abban, hogy az unokájuk egészséges lelkületű gyerek, majd felnőtt legyen!

Eleve nem túl gyakori, hogy az új férfi ennyire jó legyen a gyerekkel.

Én a huszast dobnám inkább be Szent Antalnak ilyenkor.

Gondolj bele a kisfiú (kislány?) szemszögéből.

Előtte van az egész élet. Az igazi édesapját semmi nem hozza már vissza. Hadd legyen neki valaki, akit apának hívhat. Egy gyereknek szüksége van erre.

Attól még tudni fogja biztosan, hogy nem ő az igazi apja.

Sajnos nem fog emlékezni rá, csak az elmondásokból. De mégsem várhatod el, hogy a másik személyt egy életen át Lacinak (csak kitaláltam egy nevet) hívja. Ha örökbe adnak egy gyereket babaként, ő is apának és anyának fogja hívni az őt felnevelő szülőket.

Elhiszem, hogy ez neked fáj, de lehet, hogy neki jobb lesz így.