Ez miért lehetséges?

Fizikailag nem bántottak,inkább lelkileg,kiskorom óta szorongok,anyám mindig is élvezte ha kikészíthet,sokszor direkt olyanokat mond amivel tudja hogy bánthat vagy idegesíthet,látja hogy fáj,de csak röhög,vagy a meglátja hogy sírok valami miatt akkor meg leidiótáz,meg leszerencsétlenez,vagy bármikor mondok neki valamit hogy elszeretnék érni valamit mindig azt mondja hogy “úgyse fog neked sikerülni” ,apám meg pont az ellenkezője,ugyanolyanok vagyunk apámmal,egy hónapban születtünk,egy a horoszkópunk,ugyan azok a szokásaink,ezért nem is értem,majdnem mindig támogat,de nagyon hirtelen haragú,mindig arról beszél hogy neki milyen szar volt/vagy hogy most is az az élete,mindig úgy tünteti fel az életet hogy egy szar,és hogyha én nem lennék már rég elvált volna anyámtól,apám amikor ritkán leülünk beszélgetni akkor mindig pszichológusnak használ,de valamiért amikor nem beszélgetünk vagy valami akkor nagyon irritál,anyámmal minden nap veszekedünk egy sort,alig tudnak valamit rólam,már ott tartunk mámámék/barátaim többet tudnak rólam,pedig alig van 2 barátom a suliba.lehet kicsit zavarosab írtam le,de nagyjából ez van