Miert erzem igy, hogy jo?

Mért laksz velük, ha egyszer már külön laktál?

Azt pedig járd körül magadban, de elkelne neked egy pszichológus, hogy most akkor csak te képzeled, hogy ők gyereksorban akarnak tartani (ez esetben győzd meg magad az ellenkezőjéről), vagy tényleg úgy van (simán lehet),akkor viszont ne hagyd magad, és hitesd el magaddal, hogy felnőttél, és nemhogy jogod, de egyenesen kötelességed a saját életedet irányítani.

Gondolom "attól félnek, hogy saját döntéssel valami butaságot csinálsz", "ők tudják mi a jó", "ők kijárták az élet iskoláját".

Esetleg ha bármit tettél, utána leszidást kaptál lelkiismeretfurdalási célzattal, vagy ilyen érzések keletkeztek benned...

Leválás szempontjából az önálló döntés fontos.

A költözés jó megoldás lehet, de nem minden esetben. Én például saját bőrömön tapasztaltam, hiába költöztem külön és lettem független tőlük anyagilag, akkor is napi szinten hívogatnak, mindent tudni akarnak, miért így csinálom, miért nem úgy... Van, hogy csak azért nem merek meglépni valamit, mert tudom, hogy nekik nem tetszene. Tudom, ez nem egészséges, de ha meg azt csinálok, amit én akarok, bűntudatom lesz. Ördögi kör, nehéz kilépni belőle. Már sokszor leültem velük beszélgetni, hogy ez így nem oké, de erre általában azt mondják, hogy "akkor is a gyerekük vagyok, joguk van beleszólni". Nehéz az ilyen szülőkkel. Nekem segít a pszichológus ez a dolgot kezelni.

28/N