Miért vered a gyereked?

Nekem rohadtul elegem van ebből a mai, magukat "hópihe" néven illető, életképtelen, ideggyenge generációból.

Ezekre nem szabad rászólni, nem szabad nevelőpofont adni nekik, nem szabad megvonni tőlük a vacsorát, vagy a netet, mert egyből elkezdenek ágyba vizelni, vagdosni magukat, drogozni, rángatózni, meg hasonlók.

Megtörtént!

Egy társasház előterében állok, és várok valakit. Bejön a kapun egy olyan 190 centis, 16-17 éves forma kölyök. Kezében a telefon, és nagy arccal elkezdni nyomni, hogy takarodjak, mert rendőrt hív, vagy felrúg!

Erre kikapom a kezéből a telefont, bevágom a kukába, majd közlöm vele, hogy itt fogom megbafni a lépcsőn.

Erre elkezd remegve bőgni a kis csicska.

Én egyszer kaptam anyutól egy nagy sallert, amikor átszaladtam az úton, mert előre akartam menni. Meg is érdemeltem. És nem lettem lelki nyomorék. A verés és a nevelő célzatú pofon nem ugyanaz. Sosem vertek el, de bizony volt olyan, hogy megérdemeltem a sallert, mert más nem használt.

Bár egy kezemen meg tudom számolni hányszor kaptam pofont. :D

Hát engem anyám meg-megütött, pofozott, amikor visszabeszéltem, hazudtam.

nem voltam rossz gyerek, de ami a dac vagy kamaszkorból eredő nézeteltérések voltak, azokat mindig így "orvosolta".

Az, hogy leüljön elmagyarázni valamit, higgadtan, olyan sosem volt. Úgyhogy félelemből voltam jó gyerek. Ebből az lett, hogy egy kretén lettem, aki utálja azokat , akik nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy kell, a "nem az nem!" nekem is. Nehéz változtatni magamon.

"Apám meg frászt kapott, hogy mi lehetett volna, és első ijedtségében vágott nyakon."

Hát ez az, hogy nem csak a gyerekkel szemben kéne megértőnek lenniük azoknak, akik ítélkezni akarnak, hanem ugyanannyira a szülővel is: (nem a rendszeres, betegesen kényszeres gyerekverésről beszélek, nyilván, de) aki időnként elenged egy pofont vagy hasonlót ijedtségében, tehetetlenségében, mert nagyon tudja, hogy itt most valami olyasmi történt, amit muszáj lereagálni, amivel kapcsolatban muszáj hatni a gyerekre a saját érdekében, méghozzá most azonnal, de más módszer egyszerűen nincs, akkor nagyon is jól teszi, ha egy őszinte pofont lekever, mert pont azzal adja a gyerek tudtára, hogy szereti, hogy félti, hogy törődik vele, hogy nem akarja, hogy baja essen. Ha semmit se reagálna, azzal meg pont azt üzenné a gyereknek, hogy szarik rá a saját apja/anyja is - ami sokkal inkább a depresszió, a drogozás, az öncsonkítás (vagdosás, stb.) útjára terelheti hosszabb távon.