Mit csináljak, ha az anyám nem hajlandó elválni?

Egy rossz, mérgező házasságban él.

16 éves házasok a nevelőapámmal, a házasságuk első éveiben nem voltak gondok. Utána szépen, fokozatosan jöttek elő... Hogy már a házasságuk előtt csalta az anyámat, a mai napig ezt teszi, de már nem is nagyon titkolja. Otthon ordít mindenért, a legkisebb dolgokért is anya a hibás. Pl. ha nem találja a kulcsát, fél órát ordít korán reggel, ha nem talál kétezer forintot, akkor üvölt, hogy azt anya ellopta tőle, és hogy "ismeri ő anya fajtáját" (úgy, hogy amúgy havi szinten milliós bevétele van, tehát az a kétezer forint nem hiszem, hogy földhöz vágta). De oldalakon tudnám írni, hogy miket művel nap, mint nap még most is. Volt olyan, hogy annyira kiabált, hogy már két szomszéd átcsengetett hozzánk, hogy minden rendben van-e? (pedig kertes házban élnek, nem panelben, ahol az is áthallatszik, ha a wc-t lehúzod)

Anya azt mondta, hogy addig nem akar tőle elválni, amíg én egyetemre járok. Mert az ő fizetéséből nem élnénk meg ketten, nem tudná eltartani magát + fizetni nekem az albérletet, a pesti életet, a tandíjamat stb. És hogy ahogy lediplomázom, és lesz állásom, indul ügyvédhez.

Már 3 éve lediplomáztam, eléggé sok minden megváltozott az életemben... Örököltem, mondhatni "rám szakadt a bank". Dolgozom is. Eltartom magam, nincs szükségem az anyám segítségére már, vagy hogy sunyiban szedje el a pénzt a férjétől. Mégsem akar válni...

Mert hogy mindjárt 50 éves, most kezdje el újraépíteni az életét? Meg hogy ne gondoljam, hogy mással ne lennének problémát, mert ugyanúgy vannak. Persze, de nem ilyenek. A férje semmit nem csinál otthon, egy szállodának nézi a házat. Konkrétan ha vacsorázik, utána ott hagy mindent úgy, ahogy volt, még a széket sem tolja be maga után. Télen anya lapátolja a havat, vagyis évekig így volt, most az utóbbi években a szomszédok (FÉRFIAK) segítenek neki , vagy mire anya felkel hajnalban, már el van lapátolva a házunk előtt az egész. Nyáron, mikor viszik a tüzelőt, anya és a 80 éves nagyapám pakolják be, mert hogy a nevelőapám egyszer segített és szálka ment a kezébe...

Külön alszanak, külön emeleten. Sosem mennek együtt sehová. Azt hallgatom, hogy mennyire gyűlöli és a halálát várja. Ennek ellenére mégsem akar elválni.

Mondtam, hogy adja el a házat (1/1 az ő tulajdona), vegyen itt Budapesten egy lakást (kb 65-70 milliót ér a házunk otthon, annyiból itt is lehet azért nézelődni), vagy költözzön be az én lakásaim közül valamelyikbe. Itt többet is keresne ugyanazzal a munkával, mint otthon. De mondtam azt is, hogyha fél, hogy egyedül nem boldogulna, rám számíthat, segíteném, ha kell.

De mindig ugyanaz a szöveg, hogy ez nem így működik, nem dobhat el egy szinte már leélt életet, mit csinálna itt... Pedig egy szép, értelmes nő, egyáltalán nem egy lelakott valaki, akinek hiányzik elől 5 foga és a fodrászt is 2 évente látogatja. Ad magára, minden barátunk, ismerősünk mondja, hogy még mindig mennyire gyönyörű és mintha nem látszanának rajta az évek.