Mit tudok tenni? Többi lent!

Nem szoktam kommentelgetni, de ahogy látom a színvonal eléggé alacsony, gratulálok válaszoló hogy szegénybe azért is belerúgsz mert az írásán látszik hogy nem biztos a korának megfelelő, tényleg voltál már hasonló helyzetbe? Meg azok is akik like-olták, mit képzeltek magatokról? Van bőr a pofátokon? Lehet amiatt ír így mert fél és az írásán ahogy látom, eléggé látszódik. Lehet trauma megy rajta keresztül, és most érdemes belerúgni? Komolyan térjetek már magatok hitéhez, idióta f*sszopók.

Te srác, te meg fogd magadat amint tudsz vállalj munkát, gyűjts pénzt és vegyél ki egy albit. Nekem is ugyanilyen helyzetem volt apám, b*sztatott én meguntam elmentem dolgozni én szerencsére barátnőmmel költöztünk közös albiba.

Ha nem bírod tényleg, beszélj pszichológussal mert lehet ahogy említettem traumán mész keresztül, és kialakulóban van egy lelki betegséged amit pont nem kéne most összeszedned érettségi előtt, a másik ott van a koli, próbálj olyan koliba menni akkor ahol nincsenek ilyenek amit említettél.

Már nincs sok érettségiig, addig a szüleiddel ki kell tartanod, majd nyáron már mehetsz ahova szeretnél, meló, vagy továbbtanulás + kollégium + meló. Én utóbbit javasolnám, érettségivel + szakmával jobb lehetőségeid lesznek az életben. Nyelj addig, vagy alkalmazkodj a szüleidhez. Én sem örülnék, ha érettségi előtt kergülne meg a gyerekem, hogy nem képes szólni, hova megy. Majd ha túl vagy a sulin, nagyobb önállóságod lesz, de míg tanulsz, sajnos muszáj megalkudni, a saját érdekedben. Lelkileg is könnyebb lesz. Inkább a családi harmóniára fókuszálj, segíts anyudnak vagy ilyesmi, hogy kicsit közelebb kerüljetek egymáshoz, és jobban emberszámba vegyen. Ha túlfélt, még mindig jobb, mintha nem érdekelné mit csinálsz. Akkor az lenne a baj. Most a suli az első, ehhez meg kell az otthoni harmónia. Aztán oda mész, azt csinálsz amit akarsz, fél év, nem sok.

Én is addig szívtam a szüleim mellett, amíg annyit félre nem tudtam tenni, hogy önálló életet kezdjek. Hidd el jobb míg nem neked kell kecót, rezsit fizetni.

Ha egy így fogalmazó ember érettségit kaphat, akkor az az érettségi már semmit sem ér, de nem ez volt a kérdés.

A pszichológus jó ötlet.

Én már nem kérnék engedélyt, egyszerűen kijelenteném, hogy elmegyek, és kb. mikor jövök haza. Balhézik? Balhézzon, ha jól esik. Addig megy a cirkusz, ameddig van néző, (vagyis nem kell vele folgalkozni.)

Lehord? És akkor mi van?! Anyukádra megint rájött a roham, ennyi.

Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vagytok, amikor jobban van, és lehet vele valamennyire beszélni, én megkérdezném, hogy tulajdonképpen mi is a baja, mitől fél, mit szeretne igazán. Megkérdezném tőle, hogy azért ugye megérti, hogy az az élet rendje, hogy előbb-utóbb kirepüljetek a családi fészekből, és jobb, ha ez békességben történik, és mindenki örömmel éli meg.

Esetleg javasolnám neki finoman, hogy menjen pszichológushoz. Mert a valódi baja valószínűleg az, hogy fél a magánytól, hogy el kell engednie benneteket.

Viszont tényleg ne keveredj bajba, vedd ki a részed az otthoni munkából, viselkedj rendesen, de ne hagyj teret semmilyen érzelmi zsarolásnak, manipulációnak!

Érettségiig mindenképp bírd ki, aztán vállalj munkát, de ne tapsold el a pénzt, és ne is villogj otthon, hogy mennyit keresel, hogy az anyukád ne vegye egészet, minél többet tudj belőle megtakarítani. Azért valamennyit adj haza.

És ha nem javul a helyzet, akkor menj koleszba, az se rosszabb. Ha nem megy, akkor bérelj néhány évfolyamtárssal lakást, de ez a végső eset.

Az a baj ebben az évben fogok érettségizni

Hát akkor a magyar problémás lesz, mert az esszédet meg sem fogja érteni a tanár.