Ki szeretnék hagyni egy-két évet egyetem előtt ilyen okkal, de anyám ellenzi. Mit tegyek, hogy mégis támogasson, vagy legalábbis elfogadja?19l

Az a helyzet, hogy van elképzelésem a továbbtanulást tekintve, de eléggé elbizonytalanodtam, hogy tudok-e elég pontot összehozni, de már abban sem vagyok teljesen biztos, hogy én tényleg szeretném-e. Ezért úgy gondoltam, hogy 1-2 évre kimennék talán Amerikába au pairnek, legalább tapasztalok meg új dolgokat, a nyelv terén is fejlődök, addig is van időm eldönteni, hogy megyek-e egyetemre, és ha igen, akkor marad-e az eddigi elképzelés, vagy valami más szakot szeretnék, vagy esetleg inkább szakmát kezdek el tanulni. Tehát nem az a koncepció, hogy láblógatok egy-két évig oszt heló. Illetve már fontolgatom, hogy akkor is szeretném ezt a maximum két év ilyen jellegű kihagyást, ha a jelentkezési hátáridőig biztos lenne az eddigi elképzelésem, ugyanis a legtöbb szervezetnél 26 éves kor a felső korhatár, és ha azt feltételezzük, hogy nem csúszok egy félévet sem, akkor is telibe kicsúszok a felső korhatárból és egyetem után már esélytelen. És nyilván előtte maximum két évet kihagyni könnyebb, mint egyetem közben. És igazából ha azt nézzük minden feltételnek meg tudok felelni, ami ahhoz kell, hogy au pair lehessek, a korhatárban benne vagyok jelenleg, ház körüli dolgokat el tudom látni, jogosítvány meglesz a tanév végéig (egyébként nem a szüleim fizetik még mielőtt bárki is belekötne), angolul elég jól beszélek, megértetni magam öt évvel ezelőtt is megtudtam, azóta meg sokat fejlődtem, az elvárt gyerekfelügyeleti időt tudom teljesíteni, papírokat el tudom intézni. Jelenleg nem köt semmi az országhoz annyira hogy, túl nagy áldozat legyen két évre elmenni, nincs párkapcsolatom, nincs gyerekem, nincs fix munkahelyem.(mivel gimnazista vagyok, még mielőtt valaki...)Szóval minden klappol, már azt leszámítva, hogy anyám nem támogatja az ötletet.

Igazából a támogatása alatt nem azt értem, hogy bármi anyagi támogatást várnék ennek a maximum két évet igénybe vevő terv érdekében. Itt az a gond, hogy amikor felvetettem ezt az ötletem nagyon kiakadt. Egyrészt azzal kezdte, hogy aki kihagy egy évet, vagy többet a tanulás alatt, az biztos hogy önállóság után nem fog visszaülni az iskolapadba, aztánarra jutott, hogy biztos átverés, ha a neten olvastam róla, milyen hülye vagyok, hogy ezt elhiszem aztán folytatta azzal, hogy én sokszor mondtam, hogy utálom a gyerekeket (nem ezt mondtam, hanem azt, hogy nem akarok sajátot) és hogy mi az, hogy nekem annyira rossz itthon, hogy szívesebben elmenekülnék a világ végére olyan dolgot csinálni, amit gyűlölök (ami egyébként a kifejezetten rossz kapcsolatunkat elnézve nem lenne meglepő, csak azt nem értem, hogy miért instant én vagyok ezért a hibás, és miért nem néz magába... de semmi baj, csak a szokásos, inkább bele se megyek a részletekbe), aztán folytatta azzal, hogy mivel én utálom a gyerekeket tuti nem gyerekekre akarok vigyázni Amerikában, hanem krvának mennék ki és csak hazudok neki. És amúgy az évek során, amióta élek rendsueresen tett olyan megjegyzéseket, hogy nekem feltétlen az ő közelében kell élnem, mert ezért vállalt gyereket, még másik városba se nagyon akarjak költözni.

Persze, nagykorú vagyok, nincs beleszólása, tudom, tudom, gyakorin minden ilyen egyszerű, miért nem oldom meg anélkül, hogy megvárom az áldását, nyugodtan takarodhatok elfele, nem is értem mi a retekért lakok még otthon (legalábbis kolin kívül). Én reálisan mérlegeltem a helyzetet, és igazából nem tudhatom előre, hogy mennyi megtakarításom lesz mire hazajövök, azt sem tudhatom, hogy ha egyetemre megyek esetleg, akkor milyen lesz az órarendem, tudok-e dolgozni mellette, ha igen, akkor mennyit, el tudom-e magam tartani teljesen egyedül, kolis leszek vagy albérletbe megyek, stb. Szóval akadhatnak itt anyagi gondok, ha visszajönnék egy-két év után, és nem lenne bölcs döntés úgy belevágni, hogy nincs mögöttem biztos háttér. Mert legrosszabb esetben úgy összevesztem a családdal, hogy nincs hova menni, egyetemre mennék, de nincs koli, mellette meg nem tudnám eltartani magam, tehát kezdhetek magammal valamit kb csak érettségivel, és ha még ennél is nagyobb balszerencse érne, nem lenne nagyobb megtakarításom sem, és munkát sem találnék rögtön. És én nem vágnék bele úgy nyugodt szívvel, hogy nem vagyok bebiztosítva a lehető legrosszabb esetre. És ez a biztosíték a családi háttér. Ezért kéne elérnem, hogy anyám elfogadja, támogassa a tervem.

Szerintetek mit tegyek ennek érdekében?