Egy tinédzser fiúnak is el kell viselni az ősök unalmas beszédét a nagy korkülönbségről?

Kérdés: amikor a "hőstett" után hazaértél, leültetted anyut és aput, és elmesélted nekik? Jártál is a 30-as nővel, vagy csak egyszer megdugt@l egy qrvát?

Gondolom ha hazavitted volna bemutatni, hogy akkor majd nyilván feleségül veszed hamarosan, a szüleid kitértek volna a hitükből.

Amúgy meg szerintem a 17 éves fiúk nagy része csak álmodozik a nőkről, és egy 15 évest sem tudnak felszedni, nemhogy egy 37-est.

Abba meg már bele se menjünk, hogy a 17 éves csaj simán teherbe tud esni az idősebb pasitól, míg ezzel ellentétben egy 37 éves nőnek valószínűleg nem az az álma, hogy felcsinálja egy mafla 17 éves srác... vagy ha becsúszik a baleset, egyedül is meg tudja oldani.

"ráadásul úgy alakult az életem, hogy 18 évesen lényegében már egyedül éltem, magamra főztem, takarítottam, stb."

Jó, hát ha elhanyagolnak a szüleid, akkor persze hogy mamakomplexusod van.

Bocs hogy beleszólok a kis házassági vitátokba.

Az is meglehet hogy különböző emberek különböző mértékben nőnek.

Valakik csak simán hamarabb érnek, valakik meg később.

Szülő vagyok a bides életben nem locsogtam a korkülönbségről sőt soha semmiről nem: locsogtam, én beszéltem a gyerekeimhez. Es sosem tűnt úgy mintha unták volna. Attól meg persze előfordulhatott. Abban viszont biztos vagyok hogy te aztán nagyon negatív vagy a szülőséggel kapcsolatban meg úgy egyáltalán, tiszteletlenül állsz hozzá ehhez. Locsogó-fecsegő szülők.. -atyaég! Te csak ne sajnáld a mai fiatalokat. Többsége vígan beszélget a szüleivel és örömmel hallgatja meg őket, ha azok valamit akarnak tanítani nekik.

Tisztában vagy egyáltalán a fecsegés szó értelmével? Csak remélni tudom, hogy igazából nem vagy még 30 sem...