16 évesen el költözhetek a szüleimtől a nagymamámhoz? Jogilag ez megtehető?

Nagymamám 68 éves, nagyon jól tartja magát, 1 gyógyszert sem kell szednie, mentális és testi egészsége is teljesen jó. A lakás amiben lakik gyönyörű és ő teljesen benne lenne hogy hozzá költözzek. Azt mondta hogy hozzá bármikor mehetek. Nagyon szeret, mindenben jól ki jövök vele. Mindenben támogat, és nyilván a kellő szigora is megvan.

Nos ő anya anyukája, papam nem él vele, el váltak. Anyával is minden szinten jól ki jövök, abszolút mindent megtudok vele beszélni, nem is ez a probléma. A probléma fő tárgya apa. Nehéz lenne azt kijelenteni, hogy nem szeret engem és én sem őt, mert ez nem igaz így.

Nagyon bonyolult a kapcsolatom vele. Közép iskolában volt matek és fizika tanár, már nyugdíjas, 70 éves, idősebb mint a mamám xd. Az elmúlt sok évben ami talán ilyen 20 körül van sehova sem megy úgy, mert programozik folyamatosan. Max a cigijeert és a vodkájaert megy el a városban a boltba az autojaval, semmi több kimozdulas a házból. Ott ül a nappaliban örökké mert ott,, dolgozik,, és közben figyel mindent hogy ki kivel mit beszél. Rosszban van anyával, ők nélkül és ezért én nem nagyon beszélhetek anyával.

Anya mikor dolgozik kiskorunk óta rengetek rossz dolgot mondott róla és a nagymamámrol.az a fajta természete vqn hogy mindennek ugy kell lennie ahogyan ő szeretné, ha nem úgy van akkor abból kiabálás van. Én nagyon sokat sírok kiskorom óta miatta mert rengeteg fájdalmat adott nekem, pl a lovaglást azért hagytam abba mert ő minden egyes órám után úgy kiabált velem hogy sírtam, tánccal ugyanez. Szóval az hogy ő mindig itthon van azt jelenti hogy szerinte mindenkinek otthon kéne lennie. Anya minden hétvégén megy el mert nem akarja az egész életét otthon leelni és én is szeretnék vele menni de akkor apa megöl.

A 8 éves kitűnő bizonyítványomert eszméletlen szidast kaptam mert elméletben előtte lévő nap nem adtam neki puszit mielőtt el mentem és az átadás napján annyira sírtam hogy az eszméletlen.

Anya most nem igazán tud válni és költözni.

De igazából az a baj hogy nem is egyszerűen az van hogy apa utal és rossz velem mert közben tanulásban pl segített meg suli után csomót kérdez, érdeklődik irántam, de félek csak azért hogy irányítani tudjon. Olyan irányban kell tanulnom ahogy ő azt elképzelte másképpen kitagadna.

Nagyon sok érzelmi zsarolás után el érte azért hogy nagyon ragaszkojak hozzá és bármiben úgy cselekszek ahogy én szeretném és nem ő akkor eszméletlenül lelkiismeret furdalásom van. Raadasul sajnálom mert 70 éves és nincs is túl jól. Bármikor elveszithetem.

Szóval elméletben lehetséges hogy elkoltozzek a mamámhoz úgy hogy pár hónap múlva leszek 16?