Ezt hogyan kezeljem?

Anyum és köztem nem igazán volt jó soha a kapcsolat, kicsi gyerek koromtól kezdve mamám nevelt, ő körülbelül csak annyi szerepet játszott benne, mint egy nővér. Ennek köszönhetően én később pánikbeteg lettem, és borderline személyiségzavart is diagnosztizáltak nálam. Nagyon sokat jártam terápiákra, a pánikomra gyógyszert szedek, a borderlinet pszichoterápiával kezeltük, úgy érzem, hogy sikerült úgy újrahuzalozni a személyiségemet és olyan megítélést kialakítanom, mint amilyen egy normális, egészséges embernek van.

Anyám az elmúlt 5-6 évben hibát hibára halmoz, hülyeségeket csinál, van egy öcsém (6 éves), akit jóformán leszr. Megbeszélni vele semmit nem lehet, ha valakinek nem egyezik a véleménye az övével, legyen az akár csak egy egyszerű politikai kérdés, visítva üvölt a másik arcába, fülébe, emelgeti a hangját, csapkod.

Nagyon durván kijönnek rajta bizonyos személyiségzavarok jegyei egy ideje, nagyon durva hangulatingadozásai vannak akár egy napon belül is és másokra vetíti ezt ki, főleg mióta lett Facebook profilja.

2 éve van egy párja, vele azt játsza folyamatosan, hogy letiltja, feloldja, letiltja, feloldja. Egy nap akár többször is. Ha itt nem ismerőse valaki, az mondhatni nem is létezik, és ezzel a módszerrel is jelzi, ha valakire haragszik.

A párja sokszor panaszkodik nekem, hogy nem tudja mit kéne máshogy csinálnia. Meghallgatom, de nagyon nem reagálok erre, nem is tudok mit, nem is akarok, ráadásul én sem tudtam soha kezelni a dolgait, így tanácsot sem tudok adni.

Tegnap megkaptam anyámtól, hogy én mit dumálok a háta mögött és hogy ő ezért megutált, hogy rosszindulatú vagyok, egy aljadék, miattam tette tönkre az életét, mert én korán megszülettem, és nem hogy inkább hálás lennék neki ezért, többet nem vagyok a gyereke, neki bezzeg csak egy párkapcsolata volt még annyi idősen, mint amennyi most vagyok, nekem meg úristen mennyi, és könnyen magyarázok amúgy is, mert mindig olyan helyekre tettem a pcsámat, ahol van pénz. A bűnöm annyi volt, hogy ilyeneket írtam a párjának, hogy "ti tudjátok" meg "majd megbeszélitek". Annyira nem éreztem ezeket bántónak, pont amiatt, hogy nem volt igazán jó kapcsolatunk soha. Az bántott meg igazán, hogy ezeket leírta mamámnak, akit rögtön felzaklatott, hogy "úristen a két lány összeveszett", lehordott neki engem is mindennek és a párját is, átbőgte otthon mama az egész délutánt, utána még bele is beleállt, miután kipanaszkodta magát, hogy ő is ugyanolyan, mint én, mert egy véleményen van velem. Tudta, hogy őt viszont bármivel meg tudja bántani, meg is tette. Alig lehetett megvigasztalni, pedig tényleg egy áldott lélek, soha senkinek nem ártott, töretlenül segíti anyámat a sok hülyeség ellenére is. Mindeközben a párjával is összeveszett, szokás szerint letiltotta.

Eljött a reggel, jött az üzenet a párjától, hogy vele kibékült anyám, velem is? Eltelt pár perc, jött egy üzenet tőle, egy emoji szív. Ugyanez mamámnak. Ergo a tegnapi nap el van felejtve, mert hát tegnap tegnap volt, ma meg ma van.

Ezek után én ezt az egész szituációt hogy kezeljem? Hogy lehet ezt egyáltalán kezelni? Nem reagáltam neki, csak mamámnak írtam le, hogy amíg nem kezelteti magát egy pszichiáterrel, addig én nem akarom, hogy mérgezze tovább az életemet ezzel. Természetesen nem akar dokit, szerinte semmi baja, mindenki más a hülye, mert nem érti meg őt senki.

23/L