Mi bajom van? Bővebben lent

Kamaszkori feldolgozott, stresszes idegállapot. Mindig gondolkozz, mielőtt megszólalsz, próbáld kívülről szemlélni a helyzetet, és tudatosítani magadban, hogy mi a helyes reakció. "Anya valahová elrakta a sminkcuccomat, mikor letörölte az asztalt, és most nem találom, pedig sietnék. De ezért nem kell leordítanom a fejét, mert nem direkt szúrt ki velem. Elég megkérdeznem, emlékszik-e hová rakta, és megkérni, hogy máskor tegye vissza a helyére."

Ha mégis hamarabb robbansz, akkor mondd, hogy "bocsánat, csak hülye voltam, valahogy túl ideges vagyok, de nem kellet volna így kiakadnom, eltúloztam, ne haragudj". Az őszinte bocsánatkérés nem szégyen vagy megalázkodás, hanem egy kapcsolatjavító- és erősítő gesztus, valósággal gyógyír. Ha jól csinálod, még önmagadnak jól is esik, megnyugtat, a szüleid sem érzik magukat semmibe véve, nem néznek "hisztis p...-nak", és a következő "robbanásveszélyes" szituáció helyes kezelését is segíti.