Szerintetek ez mennyire normális helyzet?
Van egy édesanyám, akinek van egy pár betegsége. Viszont ezzel párhuzamosan egyre elviselhetetlenebb itthon a légkör legtöbbször miatta.
Ma van a születésnapja, és teljesen kikéri magának, hogy nem volt születésnapi buli, miközben tudja jól, hogy anyagilag piszkosul levagyunk jelenleg égve. Nekem például nincs egy forintom sem, a számlám -3 ezerben van. Leghamarabb júniusban tudok majd diákmunkázni, így előreláthatólag.
De ettől függetlenül csak kapott virágot, meg bonbont. Más anya én úgy gondolom, ekkor nagyon hálálkozik. Na ő nem.
A virágnak egyáltalán nem örül, a bonbon meg "szar", mert nem a legminőségibb, legdrágább. :) Na de ha ennyi nem elég, ennek hangot is adott a facebook profilján, mondván ilyen szar családja van, hogy ennyit kapott. Mit ne mondjak... Ég a pofám.
Rengeteg lelki gondom van, amiről senkivel sem tudok beszélgetni. Már néha a legkönnyebb/legrövidebb út gondolata is felmerült bennem, igazságszerint egyre többször.
Ezek őt nem érdeklik, egyből azzal jön, hogy "Velem ki foglalkozik?". Nyilván senki, persze. Sokszor beülök mellé TV-zni, mégha nem is érdekel, ami megy. Sokszor próbálok szóba elegyedni vele, de mindig ott lyukadunk ki, hogy miért vagyok egy szaralak.
Érettségiig még van kereken 1 évem, aztán tudok remélhetőleg saját lábra állni. De addig szerintem teljesen tönkre megyek, ha nem lesz változás...
Mindig van valami, amin összetud veszni velem. Ha másra haragszik, akkor is rajtam csattan a haragja, mert én kapok olyan megjegyzéseket, amik méginkább rombolnak lelkileg.
Ti mit gondoltok, mennyire normális ez a helyzet? Már, ha egyáltalán mondható bármennyire is normálisnak.
válasza:Kérdező, tudom, hogy van nagyobb bajod is, és pláne nem akarod nyelvtannáciskodni, de ha jövőre érettségizel, akkor gyakorold a nyelvtant, mert egy rakat pontot el fog veszteni (és nem elfogsz veszteni).
Sajnos tényleg csak az a jó megoldás, hogy ahogy megvan az érettségi, akkor vagy egyetem+koli, vagy munka+albérlet, de a lényeg, hogy MENEKÜLJ ONNAN. Ha ott maradsz, meg fognak nyomorítani lelkileg.
válasza: válasza:Autoimmun betegként azért megértem anyukádat is.
Nem, az nem oké, hogy szenyóskodik, de nekem pl ízületi gyulladásom van. Lényegében valamim mindig fáj és ne úgy képzeld el, hogy, áh kicsit fájdogál. A ló... felállni nem tudok vagy szó szerint késsel hasogatják a lábam, kezem, a csípőmet. Ma pl csak 4x estem össze a térdembe álló fájdalomtól, de telente gyakorlatilag nem tudom használni a kezem 3 vastag kesztyű ellenére sem.
Alapból jókedélyű vagyok, ám sokszor a világot is meg tudnám ölni, annyira fáj. Mérges vagyok, feszült a folyamatos fájdalomtól. És nem, nincsen rá gyógyszer, mert egy Algopirin erre nem oké.
Megoldás: szteroid, de azt 32 évesen nem fogok szedni hogy tönkretegyen.
A leszázalékolás szélén állok, és rengeteg munkát nem vállalhatok el, bármennyire is szeretném, mert ilyen ízületi bajokkal nem tudom elvégezni.
Egyébként én teljesen úgy érzem - attól függetlenül, hogy milyen anyám -, hogy ki nem állhat a "családom":D
Hazajön nevelőapám, annyit nem tud megtenni, hogy köszönjön, de még észre sem vesz. Tesóm is hazautazott most hosszú idő után, szintén nem köszön, hozzám sem szól.
Nem értem, minek kellettem... Legyen a családnak egy "focilabdája", akin kitöltheti mindenki a dühét, mert neki úgyis mindegy...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!