Minden családban van, hogy a szülők kiselőadást tartanak?

Nálunk is volt ilyen időszak.

2est nem értem, tízévesen nyilván nem szembesítettem őket sehogy. Vagy utólag? Annak esetünkben nem lenne értelme, mert pár évig ment ez, előtte és utána nem.

Ha akkora hiba van a gyerekekben, hogy kiselőadáat kell tartani, akkor a hiba a szülőkben, pontosabban a nevelésükben van.

Pláne, ha mondvacsinált dolgokba kötnek bele.

Nem, semmiképpen.

Eleve a gyereknek nem sorolom a hibáit. Ha valamilyen tulajdonságával bajom van, akkor ott és azonnal megmondom a magamét, de később nem térek rá vissza.

Egyébként inkább azt hangsúlyozom, mekkora öröm számomra, hogy léteznek, élnek. És ha nehéz is velük, az öröm akkor is erősebb érzés.

Alapelvem, hogy dicsérettel sokkal hatékonyabban lehet nevelni, mint szidással. Tehát nem azért kell megszidni, mert mondjuk rendetlen a szobája, hanem amikor rendet rak, azért megdicsérni.

Itt a gyakorin sok idióta szülő garázdálkodik, aki közli, hogy "az a természetes, hogy jól viselkedik, elpakol, rendet tart stb., ezért nem dicsérem meg". Abszolút öngól! Az ilyen szülő nem ért a gyerekneveléshez. Lehet, hogy a gyerek szobájában rend lesz, de hogy a lelkében nem, az biztos. Én pedig boldog és kiegyensúlyozott embert akarok nevelni a gyerekeimből.