Mit szólnátok hozzá hogyha a gyereketek bevallaná, hogy vagdossa magát?

Kb. 20 évvel ezelőtt én is vagdostam magamat, de akkortájt a kutya nem foglalkozott vele.

Majd kinövi ő is, mint mindenki más.

Attól füg miért.

Ha ezt be kell vallani, nem pedig a felnövekedése közben kialakul, amiről tudok, akkor már régen elbasztam a nevelését, és mennék terápiára, meg önismereti kurzusokra, hogy jobb ember legyek, persze napi sokszori meditálás és gondolkodás mellett, PERSZE a gyerek felé teljes szívvel érdeklődve minden nap, ahogy addig is kellett volna.

Ah sajna ez nagyon szülő-típus függvénye, ahogyan azt a válaszokból is látod, vannak olyan szülők, akik ezerrel próbálják bizonygatni idegeneknek, hogy ők a világ legjobb szülei és a magas lóról nézve osztják ki a bizonytalanabb, nem nagy szájú, nem öntelt és önelégült szülőket, akik tudják magukról, hogy a szülő is ember, aki hibázik, akinek vannak nehéz időszakai, akinek szintén lehet egyszerűen minden csak túl sok.

Én tiniként próbáltam a vagdosást, aminek a mai napig megvannak a nyomai, habár soha eszembe nem jutna ilyet tenni, bárhová megyek, ott van a csuklómon. Vérvételre, körmöshöz, háziorvoshoz pl vérnyomás mérésnél.. Mindig mindenki látja. Ezt nagyon bánom. Amúgy meg valódi segítséget soha nem adott a vagdosás,sem azért mert épp h egy pillanatig tartott az utána következő megkönnyebbülés, sem azért,mert ha tudták is, nem tudtak segíteni, mert nekem kellett a saját nehézségeimmel megküzdenem (amihez egy jóó pszichológus baromi sokat tud tenni, szóval ajánlom. Önismeret stb.)

Szülőként,tuti vádolnám magam, de eleve ilyen lelkialkat is vagyok, úgyhogy mivel ezt tudom magamról, megbocsájtanék magamnak, iszonyat büszke lennék, hogy elmeri mondani a gyerekem, mert ez nagy érettségre és bátorságra utal és valószínűleg biztosítanám arról a gyerekem, hogy itt vagyok és bármi van, velem megoszthatja. Majd kinéznénk valami szimpi szakembert, és igyekeznék, amiben lehet segíteni, DE nem a nyakára mászni.

Na ez gondolnám ideálisnak, de én még csak egy lassan 3 éves srác anyukája vagyok, illetve egy pocaklakóé :)) Úgyhogy a tini kor még a jövőzenéje.

Kitartást neked! Bármi is van most,az nem tart örökké..