Miért kell mániákusan leskelődnie/hallgatóznia utánam?
Anyám ha itthon van hétköznap, akkor mindig hallgatózik utánam, akkor is ha órám van. És mondjuk ha kimegyek két óra között, akkor nagy büszkén újságolja, hogy beszélgetést hallott és próbált fülelni. Emiatt ha ő otthon van nem merek senkivel sem beszélni hívásban, mert tudom, hogy hallgatózik és nagyon zavaró. És mivel nincs saját szobám el se lehet vonulni, és mindenütt hall.(Amúgy két hálószoba van, csak apám van a másikban... A másik szülők remeke egyed... Na mindegy, ezt a szoba dolgot ne feszegessük, szerintem csak kamu kifogások miatt van így, hogy anyám "jogosan" szaglászhasson utánam)
És igazából zavar, hogy a barátaimmal bármikor hívásban levésről nem is álmodhatok így. Túl későn nem lehet, mert anyám felébred. Ha itthon van, akkor tudom, hogy hallgatózik, ami miatt nem beszélek inkább senkivel. Gondoltam az udvarra kivonulásra, vagy elmenni valahová sétálni, ha nappal akarok beszélni valakivel, de wifi nélkül nem megy a Messenger hívás... Az meg, hogy anyám beteges hallgatózása miatt nem lehet nyugodtan ilyen tök normális dolgokat csinálni, az kész abszurd. Egyszerűen beteges és abnormális, hogy az online óráim is képes kihallgatni, az meg már csak hab a tortán, hogy ő erre még büszke is, és nagy lelkendezve elújságolja nekem.
A másik a leskelődése. Ha videót nézek/telefonozok akkor tök random beáll a hátam mögé és elkezd bámulni. Nem vicc, a múltkor tíz percig bámulta a videót, amit egy játékról néztem. Úgy hogy ő nem is hallotta a hangját, mert fülhallgatót használtam, őt nem is érdekli egyébként sem a téma, szóval tuti nem azért kezdett el bámulni, mert annyira izgalmas lehetett, amit nézek. Vagy van amikor csak úgy elsétál mögöttem és valahogy tök véletlenül azt lesi, hogy mit csinálok. Például vacsorázok egyedül (mert mindenki egyedül szokott, hogy teljes legyen a család diszfunkciós működése :) ) unalmamba tiktok videókat nézek közben. Na anyám előtte mindig úgy van bekészülve, hogy valamiért biztosan mögöttem is kelljen minimum egyszer közlekednie, hogy felvegyen valamit. Szerintem ezt direkt csinálja. Például ha ő ott mászkál mögöttem, valahogy mindig feltűnik neki, ha véletlenül vagy készakarva videót váltok és olyankor mindig elkezd veszekedni, hogy én tuti azért léptem ki/váltottam videót, mert titkolok valamit/tudom, hogy figyel. Komolyan, ha már leskelődik, legalább csinálja már diszkrétebben, mert az hogy próbált kilesni valami tök lényegtelen dolgot, és pont lapoztam, így nem jött össze neki, és ezért ordít, az elég feltűnő.
És az a legszebb, hogy én amúgy kollégiumban laknék, ha nem lenne digitális oktatás. Akkor csak heti két napot kéne elviselnem őt és a beteges mániáit. És tudom, erre csak a költözés lenne a megoldás, de csak jövőre végzek gimiben, addig biztos, hogy nem tudok költözni. Max ha visszamegyünk koliba, az kicsit segít. Komolyan mondom, kevésbé stresszes a rendes sulibajárás ilyen szemszögből. Úgy érzem a három szobatársam mellett több privát terem van, mint anyám mellett.
Egyáltalán mi szükség van anyámnak erre a viselkedére? Ő nem veszi észre, hogy ez beteges? Egyáltalán hogy lehet ezen változtatni, addig amíg nem tudok lépni itthonról?
#9: Wow. Amíg a munkámat intéztem, megelőztél.
"Nem igazán vannak barátai szerintem." nem megmondtam?
"Hozzám vágta, ..." Meet tudat alatt pontosan tudja, hogy sz@rban van, csak kényelmesebb és egyszerűb nem tenni ellene. Mint az elhízás.
"Én meg mondom, akkor gyerünk, ha emiatt aggódik." Szuper gondolat! Még 1-2-szer érdemes lenne felvetni, hogy érezze a támogatást.
"Nem mentünk, mert "milyen gáz lenne neki, ha mások is megtudnák"" Ez jó nagy fasság. Senki nem tudja meg, ha ti el nem mondjátok. Ha hetente egyszer eltűntök 2 órára, mondhatjátok, hogy csajos nap van anya-lánya program.
"De ha szóváteszem, hogy honnan tudja, mit nézek, ha ő nem leskelődik, akkor abból is sértődés van, és én vagyok a nem normális...." Mert állati módon szégyelli, csak ezzel a szülői tekintélyemet sérted maszlaggal takargatja.
"Mert vagy a veszekedés hiányzik neki, vagy a kontroll" A veszekedés eddig elterelte a figyelmét arról, hogy sz@r az élete, és hogy nem kezd vele semmit. Most, hogy nincs veszekedés, ez belülről marja.
Anyádat terápiára kell vinni. Ha nem, akkor ez csak rosszabb lesz, amíg el nem fásul saját magától. Amikor kirepülsz, még rosszabb lesz neki.
#12: Ez alapvetően akkor igaz, ha számára a dolog "heccelés" része lenne érdekes, fontos. Valóban esélyes, hogy a kérdező apjával megszűnt veszekedést (ingert) akarja tudat alatt a kérdezővel folytatott vitával pótolni.
Akár így van, akár az, amit írtam, ez nem változtat azon, hogy magányos - és emiatt teszi ezt - és ezt ő (anya vagy lánya) nem tudja megoldani egymaga.
Nagyon sajnállak, borzasztó lehet így élni. Valószínű az is benne lehet, hogy nincs igazán ami lefoglalja az életben és van ideje ilyenekkel foglalkozni.
Mi lenne, ha fordítanál a dolgon? Mondanád, hogy pl találtál egy tök érdekes videót és van kedve megnézni együtt? Lehet kizökkentenéd ezzel a kérdéssel. Lehet csak unatkozik amúgy... :(
Hát ez úgy indult, hogy amikor kicsi voltam, akkor apám több műszakban dolgozott, ezért ő nem akart este felkelni hozzám. Ovis koromban nem mertem egyedül aludni egy szobában.(Külön ágyam azért volt akkor is.) Aztán úgy volt általánostól lesz szobám, de arra lett az a kifogás, hogy dehát apám horkol, anya meg nem tud aludni tőle. Aztán kedves apám munkahelyet váltott, a munkatársaival meló után inni járt, alkoholista lett, állandó lett az ordibálás. Úgy ismét nem akart egy szobába lenni vele anyám. Aztán, amikor apu már nem/nem annyira ivott jött a mindjárt kolis leszek/kolis vagyok kifogás, hogy dehát úgyse vagy itthon, minek a szoba, ráadásul apu még mindig horkol, szóval anya szintén nem tudna tőle aludni. Most meg az a kifogás, hogy apa horkol, legyen már elég, hogy hétköznap egyedül lehetek az egész házban, amikor nincs itthon senki....
Szerintem nem is szeretik egymást. Sőt, szerintem soha nem szerették egymást. Amikor mind a kettő normálisabb volt, akkor is inkább távolabbi kedves ismerős jellegű kapcsolatuk volt.
Apám meg jelenleg olyan a velem való szülő-gyerek kapcsolatot tekintve, hogy akár kicserélhetném az első szembejövő, random, idegen ötvenes faszira és hívhatnám apának azt az illetőt is.....
#17: Mert igényli a figyelmet és a szeretet, de nem érzi magát rá méltónak, nem érzi a saját társaságát eléggé értékesnek, emiatt utasítja vissza, közben majd beledöglik, annyira akarja hogy foglalkozzanak vele, de ezt kimondani nem akarja.
Ha segíteni akarsz neki, akkor legyél erőszakosabb, fogd a kabátját és add oda neki, hogy "Megyünk kutyát sétáltatni.". Ha ellenáll, akkor 2-3-szor dugd az orra alá a kabátot. Ezt eljátszod vele 5-ször, és másban is engedni fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!