Miért kell mániákusan leskelődnie/hallgatóznia utánam?
Anyám ha itthon van hétköznap, akkor mindig hallgatózik utánam, akkor is ha órám van. És mondjuk ha kimegyek két óra között, akkor nagy büszkén újságolja, hogy beszélgetést hallott és próbált fülelni. Emiatt ha ő otthon van nem merek senkivel sem beszélni hívásban, mert tudom, hogy hallgatózik és nagyon zavaró. És mivel nincs saját szobám el se lehet vonulni, és mindenütt hall.(Amúgy két hálószoba van, csak apám van a másikban... A másik szülők remeke egyed... Na mindegy, ezt a szoba dolgot ne feszegessük, szerintem csak kamu kifogások miatt van így, hogy anyám "jogosan" szaglászhasson utánam)
És igazából zavar, hogy a barátaimmal bármikor hívásban levésről nem is álmodhatok így. Túl későn nem lehet, mert anyám felébred. Ha itthon van, akkor tudom, hogy hallgatózik, ami miatt nem beszélek inkább senkivel. Gondoltam az udvarra kivonulásra, vagy elmenni valahová sétálni, ha nappal akarok beszélni valakivel, de wifi nélkül nem megy a Messenger hívás... Az meg, hogy anyám beteges hallgatózása miatt nem lehet nyugodtan ilyen tök normális dolgokat csinálni, az kész abszurd. Egyszerűen beteges és abnormális, hogy az online óráim is képes kihallgatni, az meg már csak hab a tortán, hogy ő erre még büszke is, és nagy lelkendezve elújságolja nekem.
A másik a leskelődése. Ha videót nézek/telefonozok akkor tök random beáll a hátam mögé és elkezd bámulni. Nem vicc, a múltkor tíz percig bámulta a videót, amit egy játékról néztem. Úgy hogy ő nem is hallotta a hangját, mert fülhallgatót használtam, őt nem is érdekli egyébként sem a téma, szóval tuti nem azért kezdett el bámulni, mert annyira izgalmas lehetett, amit nézek. Vagy van amikor csak úgy elsétál mögöttem és valahogy tök véletlenül azt lesi, hogy mit csinálok. Például vacsorázok egyedül (mert mindenki egyedül szokott, hogy teljes legyen a család diszfunkciós működése :) ) unalmamba tiktok videókat nézek közben. Na anyám előtte mindig úgy van bekészülve, hogy valamiért biztosan mögöttem is kelljen minimum egyszer közlekednie, hogy felvegyen valamit. Szerintem ezt direkt csinálja. Például ha ő ott mászkál mögöttem, valahogy mindig feltűnik neki, ha véletlenül vagy készakarva videót váltok és olyankor mindig elkezd veszekedni, hogy én tuti azért léptem ki/váltottam videót, mert titkolok valamit/tudom, hogy figyel. Komolyan, ha már leskelődik, legalább csinálja már diszkrétebben, mert az hogy próbált kilesni valami tök lényegtelen dolgot, és pont lapoztam, így nem jött össze neki, és ezért ordít, az elég feltűnő.
És az a legszebb, hogy én amúgy kollégiumban laknék, ha nem lenne digitális oktatás. Akkor csak heti két napot kéne elviselnem őt és a beteges mániáit. És tudom, erre csak a költözés lenne a megoldás, de csak jövőre végzek gimiben, addig biztos, hogy nem tudok költözni. Max ha visszamegyünk koliba, az kicsit segít. Komolyan mondom, kevésbé stresszes a rendes sulibajárás ilyen szemszögből. Úgy érzem a három szobatársam mellett több privát terem van, mint anyám mellett.
Egyáltalán mi szükség van anyámnak erre a viselkedére? Ő nem veszi észre, hogy ez beteges? Egyáltalán hogy lehet ezen változtatni, addig amíg nem tudok lépni itthonról?
Kulcs a szobaajtóba..?
Vacsorázás közben nem videózol..?
Hú, ez nagyon idegesítő lehet:(
És ha megkérdeznéd anyudat, hogy konkrétan mi érdekli őt? Ha olyan, elmondanád. Ha nem, akkor meg nem mondanád.
Hát én most tehetek kulcsot a szobaajtóba, de mivel anyámmal egy szobán osztozok csak nem zárhatom ki :D Másrészt, nem hangszigetelt egyik ajtó sem, ajtón kívül ugyan úgy lehet hallgatózni :)
Plusz az nem old meg semmit, ha nem nézek videót vacsora közben. Bármely másik napszakban ha nézek, ugyan ezt csinálja. Az meg nekem kicsit abszurd, hogy csak hétköznap délután fél négyig tudok ilyen tök átlagos dolgokat csinálni, ha nincs itthon, úgy, hogy ne kezdene el belebámulni. Plusz ugye óráim vannak...
Egyébként állítása szerint nem kíváncsi semmire. Próbáltam megkérdezni, hátha, és akkor megmutatom neki, de vagy az volt a válasz, hogy ő nem kíváncsi, vagy határozottan kiakadt, hogy biztos ezzel is rejtegetek valamit....
Próbálj úgy helyezkedni, hogy a hátad mögött fal legyen.
Átmenetileg megoldás lehet. Vagy nézz olyat, ami neki nem tetszene, ha meg beszól, akkor kérdezz vissza, hogy minek leskelődik, ha nem bírja a látványt?
Engem nem érdekelne, sőt, direkt olyan témákról kezdenék dumálni, amitől pironkodhat.
Szerintem villámgyorsan leszokna erről, ha pl azt ecsetelnéd hosszan a barátnődnek, milyen jó az új dildó, amit kaptál tőle.
:D
Jézusom, sajnállak Kérdező. Ez tényleg beteges viselkedés anyukád részéről, nem is értem, hogy miért kell valakinek ennyire belemászni a személyes terébe. Nincsenek barátai? Mert az az egyetlen gondolatom, hogy neki annyira nincs élete, hogy a tiédet akarja lesni. Vagyis, hogy nem csak akarja, meg is teszi.
" Próbáltam megkérdezni, hátha, és akkor megmutatom neki, de vagy az volt a válasz, hogy ő nem kíváncsi, vagy határozottan kiakadt, hogy biztos ezzel is rejtegetek valamit...." Ha ez velem történne meg, én már biztos megkérdeztem volna, hogy nem akar-e esetleg pszichológushoz fordulni, mert ez nem annyira sorolható normális határok közé.
Én akkor költöztem el amikor 18évesen jött hozzám egy lány akivel ismerkedtem, és el akartunk menni sétálni.Anyám képzeld mondta,hogy olyan régen járt már arra, eljönne velünk egy darabig.
Ezután még találkoztunk párszor,de vegül nem lett semmi.
Költözz amint lehetőséged van rá! Sokkal jobb lesz az életed!
Nem igazán vannak barátai szerintem. Max néhányan, akikkel egyszer-egyszer beszél, meg kb két munkatársával elvan.
Én is kérdeztem, hogy nem akar-e pszichológushoz menni ezzel, de megsértődött. Hozzám vágta, hogy nekem kéne, mert én vagyok a nemnormális. Én meg mondom, akkor gyerünk, ha emiatt aggódik. Nem mentünk, mert "milyen gáz lenne neki, ha mások is megtudnák"
Ó, neki az se tetszik, ha a kedvenc játékomról nézek videót. De ha szóváteszem, hogy honnan tudja, mit nézek, ha ő nem leskelődik, akkor abból is sértődés van, és én vagyok a nem normális....
Kínos dolgokat nem tudnék mondani hívásban. Számomra is gáz érzés lenne, pláne így.
Azóta csinálja, amióta kolis vagyok/nem ordítoznak egymással apámmal. Legalábbis azóta érzékelem durván, aztán lehet korábban is ilyen volt, csak a mostanihoz képest eltörpül annyira, hogy észre sem veszem... Régen csak a tanulásom kontrollálta ennyire betegesen. De ha akkortájt kezdődött, mióta kolis vagyok és nincs folyamatos vita a szüleim közt, akkor nem tudom melyik válthatta ki. Mert vagy a veszekedés hiányzik neki, vagy a kontroll és egyre jobban akar belemászni a dolgaimba, mert mondjuk idővel kevés neki, hogy csak a tanulásom ellenőrzi betegesen. Mondjuk a sulis cuccaimra már nincs ráállva ennyire, sőt, szinte egyáltalán, gondolom megunta az évek alatt.
Mert anyád pokolian magányos. Anyád viselkedésének az oka, lehet az, hogy:
1. Ő túlkontrolláló. De ez valószínűtlen, mert akkor nem csak nézné, hogy mit csinálsz, hanem meg is mondaná, mit csinálj.
2. Valamilyen mentális zavara van, de ennek nem csak ez lenne a jele.
3. Ő iszonyatosan magányos (a diszfunkciót leírtad jól), és a háztartási rutin nem tölti ki az idejét teljesen (most már). Korábban kitölthette, és ezalatt elfelejtette, mi érdekelné (zene, olvasás, stb.). Társ(aság) kellene neki, de barátai/"élettársa" (lényegében) nincs/nem lehetséges velük találkozni. Tőled sem mer kérdezni, ezért a "Én megvagyok. Mi van veled?" igényét csak így tudja kielégíteni legalább egy fikarcnyit. nem mer/akar rád akaszkodni, emiatt csak néz, és nem kérdez vagy utasít.
Aki egy kicsit is jól van (akár egyedül, de nem magányosan) és érdemben akar és tud foglalkozni magával, az ilyent nem csinál, mert nincs rá igénye. Aki ilyent tesz, az pokolian magányos. Anyádnak pszichoterápiára van szüksége egyrészt, apádtól való különválásra (főleg lakhatásilag) másrészt. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Üzenem neked, hogy a párkapcsolati alapjaidat - akaratán kívül - most b@ssza el anyád é apád. Mivel "kriptacsönd" jellemzi az ilyen házasságot, a gyerek nem lát semmilyen példát arra, hogyan kellene működni együtt férfinak és nőnek. Emiatt vagy túl vagy alul fogod reagálni a dolgokat az első kapcsolataidban, de ha ennek tudatában vagy, és figyelsz a másikra és példákat veszel másokról, akkor meg tudod tanulni, ami most kimarad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!