Ha anyám sérteget engem, akkor miért kell mélységesen felháborodnia, ha viszonzom a gesztust?18l

#30 Kedves vagy, köszönöm. Én csak kislánykoromban gondoltam úgy, hogy lesz gyerekem, később anyámnak sikerült belőlem kiölnie az anyai ösztönt olyan mondatokkal, hogy: csak azt kívánom, hogy olyan gyereked legyen, mint te vagy, meg azzal, hogy folyton engem hibáztatott a nehéz szülése miatt. Nem bánom, hogy nem lett gyerekem, depressziósan úgysem tudtam volna az élet szeretetére nevelni, akkor meg mit adtam volna át neki? Így legalább nem lett kitéve a nagyanyja hatásának, mert biztos, hogy anyám jogot formált volna az unoka láthatására.

Örülök, hogy boldog vagy a családoddal, és dacolva a szülői mintával normális családod lett.

Egy otthonnak menedéknek kell lennie, ahol a gyereket többek között önbizalommal is fel kell vértezni, hogy tudjon érvelni, meg tudja védeni az érdekeit, és értékes embernek érezze magát, nem pedig becsmérlő szavakkal földbe döngölni az önbecsülését, mert akkor megnézheti magát a szülő, hogy majd mit kap vissza a gyerekétől, ha megöregszik.