Ha anyám sérteget engem, akkor miért kell mélységesen felháborodnia, ha viszonzom a gesztust?18l

21

Persze, rendben.

Akkor egy pimaszkodó gyereknek inkább azt kéne válaszolni, hogy MIELŐTT a PILLANATNYI "sértegetést viszonozná", viszonozza előbb a korábban kapott dolgokat, még a sértegetések előttről.

MIUTÁN "viszonozta" mind a megelőző törődést és gondoskodást, AZUTÁN kezdje el viszonozni a MOST történt dolgokat.

Ja, tudom, most jön majd az, hogy MINDIGIS így meg úgy.

Hiszi a piszi, meg aki elhiszi.

23

Ki írta azt, hogy pimasz a gyerek? Én nem. Csak azt, hogy pimaszkodik.

A szülő nem hibás ebben az esetben, a megadott infók alapján.

TE olyan vagy, amit a szüleid "firkáltak az üres" papírságodra? És ha igent mondanál, HONNAN tudod? Másik szülőkkel másmilyen lettél volna? Nem gondolom.

Olyan emeletes sületlenségeket, pszichoblablát írsz, hogy az ordít. Szerinted akinek a gyereke szembefordult a szülei mindennapi példamutatásával, azokat mind a szüleik nevelték homlokegyenest ellenkezőre?

26

Nézd a régi történelmi és a nem is távoli múltbeli ismert példákat mielőtt teljesen megalapozatlan kijelentéseket teszel.

Nagyon helytelen dolog a kérdezőt a szülei ellen uszítani.

Nekem hasonló anyám volt, de 'jó gyerek voltam' és nem szóltam vissza. Kamaszkoromban az állandó szapulástól, és a fel nem dolgozott konfliktusok miatt szociális fóbiám lett - amit persze akkor még nem tudtam, hogy az -, ez később depresszióvá alakult, de ekkor már rég nem laktam a szüleimmel. Sokat jártam pszichológushoz, de hiába, pszichiáter kellett, hogy gyógyszerekkel tudjak kilábalni a bajból, ez 8 évig tartott. Összességében 46 éves voltam, amire teljesen rendbe jöttem.

Ha lett volna merszem akkor, gyerek- vagy kamaszkoromban kiállni magamért, talán nem betegedtem volna bele anyám szavaiba, viselkedésébe.