Mi a véleményetek erről?/Lent/

Gondolom akkor rajtuk nincs semmi zsír. Te biztos más testalkattal rendelkezel, lassabb anyagcserével, úgyhogy gondolom ahhoz, hogy megfelelj az apukád által ideálisnak gondolt testképnek, valószínűleg több v. más sport/kevesebb étel lenne szükséges.

De szerintem ne akarj ennek megfelelő!! Már csak azért sem, mert te jól érezted magad így. Bátyáddal oszdd meg az érzéseid! Kétlem, hogy apukád befogadó lenne, engedd el... Lehet most amúgy is feszültebb a covid miatt, az edzőtermek is zárva, nem?

Az a lényeg, hogy egészséges vagy!

Teljesen, abszolút jó szándékkal és felvállalva, hogy lepontoznak,

veled 1000%-ig együttérezve, magam duci testalkattal "megáldva"

sajnos azt kell, hogy mondjam, a családod tökéletes látképe annak, ahogy a társadalom áll a szabványból kilógókhoz.

Fogalmam sincs, mi lehetett az annak idején, a szüleid gyermekkorában, ami őket erre a már-már megszállott, tökéletességet hajkurászó életformára vezette, de az biztos, hogy jókora frusztráció lehetett legalábbis édesapádban, amiért kidolgozta magában az elméletet, miszerint csak úgy lehet boldog, csak akkor lehet párja, csak akkor lehet egészséges, ha szálkásra gyúrja magát,

azt viszont egészen biztosra mondhatom, hogy ezzel nem csak téged, de a testvéreidet is megsebzi, akikben - bár látszatra szerencsésebbek nálad - szintén jókora adag szorongás lehet, mi lesz, ha egyszer felszednek egy-két kilót, és ővelük is úgy bánik majd apád, mint veled.

Olvasom a fenti jótanácsokat, hogy ha te jól érzed magad, akkor semmi köze hozzá másnak... és ISMEREM ezeket, mert én is ezt kaptam annak idején.

És nekem nem segített.

Nekem egyvalami segített, amikor ilyen testszégyenítő megjegyzéseket kaptam: a határaim meghúzása.

Megmondani a családnak, hogy köszönöd, hogy megosztották a véleményüket veled, amihez természetesen joguk van,

neked pedig ahhoz van jogod, hogy komplexusok és frusztráció nélküli kamaszkorod lehessen. El tudnak-e képzelni egy olyan irányú beszélgetést, amiben elismerik a jó tulajdonságaidat, és szeretettel (azzal a szeretettel, amelyet mint családodtól, joggal elvárhatsz és amit te is biztosítasz nekik!) a segítségedre vannak abban, hogy megtaláld azt az utat, ami boldoggá tesz téged...?

Lehetséges-e, hogy egy család tagjaként elfogadják, ha te jól érzed magad így, ha pedig nem, akkor nem bántják a (egyébként tökéletesen funkcionáló!) testedet a szavaikkal, mert ettől NEM fog változni semmi...?

Nekik, mint szüleidnek van lehetőségük gondoskodni a te egészséges és megfelelő táplálkozásodról és arról, hogy veled megbeszélve a számodra legmegfelelőbb sportot kiválasszák. Előfordulhat-e, hogy ahelyett, hogy megaláznak és megszégyenítenek, és megtapossák a magadtól sem túl sok önbizalmadat, ha őket annyira zavarja a kinézeted, vagy méginkább ha úgy gondolják, a pocakodon lévő kis felesleg kárára lehet az egészségednek, EGYÜTT és SZERETETTEL kidolgozzátok az erre megfelelő módszert?

Amennyiben a válaszuk ezekre a kérdésekre NEM, úgy köszönöd az eddigi próbálkozásaikat, de a továbbiakban NEM kéred a tanácsaikat ebben a témában. Igen határozottan NEM KÉRED.

(Én azt mondtam annak idején, hogy ... mert különben idehányok az asztal közepére. Neked ezt nem javaslom :D )

Egyéb véleményem erről, hogy a ehető legsürgősebben kellene neked egy szakember, aki meghallgat, és segít feldolgozni a családod hozzáállását, mert az ilyen esetek nem ritkán torkollnak étkezési zavarba, életre szóló lelki törésbe, rosszabb esetben akár öngyilkosságba is.

Szeretettel és együttérzéssel gondolok rád, és drukkolok neked.