Itt tényleg én vagyok a rossz?

Nem normális anyád reakciója. Beszélj apukáddal erről. Tényleg jó lehetőség, mindenképp élned kéne vele, ha ráadásul még kedved is hozzá, az főleg tök jó.

Nem is értem, miért kell így elbizonytalanítani a saját gyerekét, hogy nem fogsz tudni boldogulni...

Kiskorúként hogy szeretnél egy évet külföldön tölteni? 3-4 év távlatában? Hány éves vagy most? 12?

Kamu az egész, csak azért írtad hogy a a gyakori népe szidja az anyádat. Menj külföldre egyetemre,az az igazi lehetőség, nem a középiskola.

Jézusom, milyen emberek vannak... Remélem nem szaporodtok. Nálunk is voltak mindig külföldi cserediákok, sokszor jóval messzebbről akár egy Anglia-Magyarország viszonylatnál, mert pl. voltak Kanadából, Thaiföldről...

És tök hasznos, hogy van ilyen lehetőség, sokkal életképesebb lesz a gyerek is, ha fel kell találnia magát ilyen helyzetben, minthogy anyuci szoknyája mögé bújtatnák. Amúgy is, itt körül van véve nevelőkkel, tanárokkal, diákokkal, nem egyedül van.

Szia leányzó!

Ne is foglalkozz szerintem a negatív kommentelőkkel.

Nem áll szándékomban senkit megbántani, de nem érdemes foglalkozni a szűklátókörű és tapasztalatlan emberekkel. Nekik biztos jó az ami van itthon, megelégednek a kevéssel is. Ez is egy életfelfogás, jól van ez így. Nekik.

Te viszont szeretnél több lenni, többet elérni, tanulni, világot látni ami szerintem abszolút dicséretre méltó, mert nem könnyű belevágni ezekbe a dolgokba és itthon nem annyira gyakori ez a mentalitás.

Én a gimnázium után mentem ki külföldre egyedül és életem egyik legnehezebb, de egyben a legjobb időszaka is volt. Csak az elején volt nehéz, mert én nem tudtam annyira a nyelvet és kicsit érzelmesebb vagyok, távkapcsolatban voltam, amit már bánok, de ezeket leszámítva én soha nem fejlődtem ennyit, mint külföldön. Nyelv, egyetem, életfelfogás, türelem, szorgalom stb, minden szempontból csak fejlődtem.

Én a leírtak alapján úgy tartom, hogy nagyon talpraesett lány vagy, akinek nem lesz kint túl nagy gondja, de ha nem is lennél talpraesett, még akkor is hasznos lenne, mert a külföld, a magány, a suli, stb "megerősít" :)

Anyukás téma.

Igen ez elég nehéz. Saját és barátnő(K)! tapasztalataiból mondom, hogy az anyukák ezt nehezen fogadják el, hogy a pici lányuk kezd felnőni és talán "túlnőni" őket gondolkodásban vagy akárhogyan is. Csúnyán hangzik és hihetetlen, de egyszerűen ezt tapasztalom én is. Vagy tényleg féltékeny, önző, vagy egyszerűen csak fél, hogy nem tudja mit kezdjen majd magával.

Nem szeretnélek megijeszteni, de nagyon kényes ez a téma, és komolyan kell venni, mert nem tudni milyen érzékeny az anyukád és ebből később lehetnek komoly mentális problémák is, ha nincs mivel lefoglalnia magát, rossz a házassága, nincs munkája, hobbija, önbizalma stb.

Én mindenféleképpen úgy gondolom, hogy te csak az álmaidat kövesd, menj, csináld, amit úgy érzel neked jó.

Meg van rá a lehetőséged, nehogy pont a saját anyukád hátráltasson a céljaid elérésében.

Én a helyedben rágyúrnék a nyelvtanulásra, nem hagynám ezt a lehetőséget, beszélnék apukámmal, majd utána anyukámmal is türelmesen, őszintén és megkérdezném hogy pontosabban mitől is fél.

Tényleg téged félt, vagy csak magát?..