Köteles vagyok teljesen ápolni a szüleimet?

Barátnőimmel beszéltük, hogy ők nem tudnának messze költözni a szülőktől, mert huszonéves korukig nevelték őket, most akkor az van, hogy nekük kell rájuk vigyázni, hisz a szülők mi mindent megtettek értük, ez nem szívesség, hanem alap lenne. Mikor egyik barátnőm ezt elmondta az anyjának, hogy ezt tervezi, az anyja egyből rávágta, hogy még nem öregeket, nem kell őket ápolni.

Megérteném a helyzetet, ha az ő szüleik meg az enyéim rokkantak lennének, nem tudnák elvégezni a házimunkákat se, de szerencsére mindannyiunk szülei egészségesek, nem betegesek, még nem nyugdíjasok. Ilyen esetben, ha a szülővárosomban nem tudnék érvényesülni, csak máshol, 100-150 km-rel odébb, akkor inkább maradjak a nyomorban, hogy a szüleimtől nehogy távol legyek?

Persze ez nem azt jelentené, hogy rájuk sem nyitnám az ajtót, meg bármi kéne nekik megadnám nekik, akármiről legyen szó, de ha megtalálom azt a személyt, akivel leélném az életem, de 3-4 megyével arrébb lakik (ahol még lehetőség is van olyan munkakörre, ami nekem megfelel), akkor hagyjam a fenébe, mert a szüleim mellett kell maradjak?

Önző lennék, mert úgy gondolom, ha kapnék egy jobb lehetőséget máshol, akkor elfogadnán az ajánlatot?

Barátnőim azzal is érveltek, hogy mindegyikőnknek fiú testvérei vannak, ők meg nem olyanok, mint a lányok, hogy ápoló személyiségűek lennénenk, a szüleink csak ránk számíthatnak.