Hogyan segítsek a lányomnak?

Próbálja meg valahogy kizökkenteni! Majd ha jobban lesz akkor egy kis kirándulás, közös vásárlás vagy valami program.

Addig meg otthon beszélgetős esték, netflixezés akármi.

Hamarosan vége a vizsgaidőszaknak, vagy szorgalmi időszakban is ilyen?

Egyébként velem is ez volt. Utána elmentem egy év passzívra. Most fogom majd befejezni. Nekem sokat segített!

Lehet érdemes lenne elgondolkozni, hogy egy félévet passzívon töltsön

Mit tanul?

Jobbulást kívánok és kitartást! :)

Szerintem nem feltétlenül kell itt nagyon mély, komoly problémákat keresni. Persze, lehet erről is szó és mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni (amiből sajnos nem egyszerű megtalálni a jót és érdemes többet kipróbálni amíg nem találsz olyat, aki beválik és hatékonynak bizonyul pl. én is voltam már olyan pszichológusnál akinél meditálni kellett... hát nem is jártam oda sokáig), aki tud segíteni. Csak azt akarom mondani, hogy szerintem ebben a helyzetben - gondolok itt a vírusra és annak minden hozadékára (pl. korlátozások, rémhírek, óvintézkedések, távoktatás stb.) - könnyen alakulhatnak ki ilyen problémák az embereknél. Én is egyetemista vagyok és az elmúlt időszakban én is depressziós lettem, rengeteg tárgyból megbuktam és már elveszítettem a motivációmat az egyetem irányába, elég bizonytalanná váltam a jövőmmel kapcsolatban, kisebb egészségügyi problémáim is adódtak, rengeteget idegeskedtem és én stresszevőként meghíztam. Holott nekem semmiféle múltbéli problémám nincsen, teljesen rendezettek a családi körülményeim, a szüleim szeretnek és támogatnak, soha korábban nem voltak ilyen jellegű problémáim, semmiféle nyomás nem nehezedett rám, jól tanultam stb., tulajdonképpen tényleg a semmiből jött. Azt éreztem, hogy már hónapok óta otthon ülök haszontalanul, nagyon régóta nem láttam a barátaimat, nem tudok kimozdulni, nem tudok dolgozni, haszontalannak érzem magam, nagyon sokat voltam egyedül stb. és ezek hosszú távon már annyira frusztráltak, hogy ez megtette a hatását. Jelenleg én is pszichológushoz járok és erősen gondolkozom a következő féléven, hogy mégis hogyan tovább.

Szerintem fontos, hogy azt érezze támogatjátok, mellette álltok, segítetek neki, számíthat rátok és mindezt mindentől függetlenül, feltételek nélkül őszintén. Beszélgessetek vele, érdeklődjetek felőle, kérdezzetek, hagyjátok mesélni. Valamint szerintem is érdemes családi programokat szervezni pl. egy-egy séta, kirándulás a környéken, egy otthoni közös főzés, kártya, film stb., bármi amihez kedve van. Nekem pl. most a vizsgaidőszak után ez is nagyon jól esik, hogy kicsit megfeledkezhetek az egyetem terheiről.

Nekem az egyetemen a stressz miatt visszajött egy gyerekkori betegségem. Nem adhattam fel, főleg annak tudatában, hogy ha ettől visszajött, valószínű amúgyis visszajött volna.

Fél évig szenvedtem, árnyéka voltam önmagamnak. Rendszeresen jártam "pszichológushoz" (kineziológus volt, és! ez egy valóban olyan ember, akinek tehetsége van a lélek gyógyításához), aki rengeteget segített, és segített meghozni pár nagyon fontos döntést, ami az első nagyobb lépcső volt a felnőtté válásom útján.

Félgőzzel végeztem el a második félévemet, és még ígyis 3,7-es átlagot sikerült összehoznom egy nehéz szakon, csúszás nélkül.

Végül a bajomra kaptam gyógyszert, és azóta -kicsit túlozva azért, de- beleadok apait-anyait. Harmadik félév vége után felsírtam az örömtől.

Azóta meg csak jobb lett az életem, felvettek gyakornoknak is, jó helyre. Nagyon megbántam volna, ha abbahagytam volna az egyetemet, mindössze a stressz miatt. Ezt meg lehet tanulni kezelni.

Sőt, munkahelyen lesz nagyobb stressz is. Már gyakornokként is olyan méréseket kellett elvégeznem, amitől a cég jó hírneve és emberek biztonsága függ. (ha elsiklom valami felett, akár le is éghet a termék miatt a ház)

Azóta fel tudom fogni ezt a nehéz időszakot, mint egy "edzést". Utolsó három vizsgaidőszakom volt eddig a három legnyugisabb, és legjobban sikerült. Hármasnál, négyesnél rosszabb jegyet egy ratyi szab.vált leszámítva másfél éve nem kaptam.

Valószínűleg megyek tovább msc-re is.

F

Figyu, utolso éves, és már január van. Gyakorlatilag csak pár honapja van az egyetem sikeres befejezéséhez. EN is egyetemista vagyok, és ebben a fázisban már szerintem nem jo tanács azzal biztatni, hogy hagyja ott. Tul sol veszteség lenne számára. FOleg ha annyira akarja. Ezt ne mond neki szerintem, mert csak még jobban felidegesited. Inkább légy vele szorosabb kapcsolatban, beszélgess vele tobbet semlegesebb tomákrol, hogy tudjon kicsit elrugaszkodni a suli gondolatátol. Este beszélgessetek tobbet. Tobbek kozott probáld meg nyugtatni, hogy nem szabad olyan drasztikusan felfogni minden, támogasd és dicsérd, hogy okos ugyes, biztos sikerulni fog, és ne izguljon érte annyira.

En bár felvidékrol írok (ugye más ország, más egészségyu kompetenciák lehetnek egy másik országban) de nálunk a gyerek/korzeti (nálatok talán háziorvosnak hivjátok)is tud fel írni gyenge nyugtatok. A leggyengébb fajtátak, de tud. En is szedtem anno egy honapig az államviszga elott, mert nagyon stresszeltem. Nem lett tole semmi bajom. Ha errol hallani se akar, akkor legalább magnéziumot itass vele, vagy B vitamint, azok is nyugtatják.

Valoszinuleg hogy a COVID és a bezártság, a szociális élet hiánya is csak ront a helyzeten. Hord el magaddal legalább néha a városba/faluba setálni, hogy egy picit kimozduljon legalább.