Jól veszem észre, hogy minél idősebb anyám annál kevésbé hagyja, hogy önálló legyek, viszont annál jobban kritizál ha nem vagyok az? Mit lehet ellene tenni, azon túl hogy elköltözök minél előbb?18

14 évesen a családon belüli konfliktusok (akkor főképp apu miatt) miatt elmentem kollégiumba. Általános iskolás koromban anyám soha nem hagyta, hogy bevásárlást intézzek, vagy segítsek neki főzni, valahányszor segíteni akartam mindig veszekedett, hogy inkább tanuljak (csak az ötös a jó, minden másnál megkaptam, hogy meg fogok bukni), viszont mindig veszekedett velem, hogy bezzeg más velem egykorú már segít bevásárolni, tud néhány dolgot főzni, stb. Aztán kolis lettem, megtanultam pár alap ételt elkészíteni, de anyám itthon soha nem hagy főzni, vagy hogy egyáltalán segítsek neki, ha meglátja, akkor elkezd vitatkozni. Viszont azért is veszekszik, hogy miért nem főzök, miért nem segítek neki, pedig amúgy tökre nem hagyja. Boltba szintén nem küld, kiakad, hogy én miért nem segítek, mint más velem egyidősek.

Amióta kolis vagyok a vasalás is rendszeres vita volt, ő nem hagyja, hogy én csináljam, van amikor eldugja a vasalót, de veszekszik, hogy én miért nem tudok magamra vasalni. NA ez az utóbbi években még nagyobb gondot okozott. Eleinte sem hagyta, hogy én vasaljak meg ilyenek, de az utóbbi időszakokban (amikor nem volt éppen digitális oktatás) direkt akkorra időzítette, hogy éppen indulás előtti készülődésekbe legyek, hogy még bepakolni se legyen időm, és akkor majd csinálja ő, és hogy emiatt is lehessen cseszegetni. Egyszer próbáltam meg vasalni, észrevette és inkább kivette (na jó, kirángatta) a kezemből a vasalót. Azt is eljátszottam, hogy jó, engem nem érdekel ez a vasalás, akkor elpakolok anélkül, erre amíg fürdeni voltam kiöntötte a cuccaim, hogy ő újracsinálja.

És minél idősebb vagyok egyre kézenfekvőbb dolgokat mond el. Pl soha nem késtem óráról elalvás miatt, és csak mostanában kezdett el cseszegetni azzal, hogy ne felejtsek el ébresztőt állítani, vagy ha egésznapra megyek valahova, akkor felsorolja, hogy vigyek vizet, meg esernyőt, meg iratokat, meg van egy csomó más olyan dolog, ami már 12 évesen is tök egyértelmű és stb, akkor nem mondogatta, most meg százszor elmondja, holott egyszer is felesleges, mert nem vagyok idióta, hogy ne tudjam magamtól. ÉS ezt minél idősebb vagyok, annál gyakrabban játssza el, ha meg szólok, hogy de magamtól is tudom, akkor elkezd vitatkozni, hogy ez nem így van, igenis muszáj, hogy százszor el legyen mondva. Meg ellenőrizgeti, hogy ki fbn az ismerősöm, főleg mióta kolis vagyok, konkrétan számon kér, hogy ki az, mintha még mindig csak ugyanazokat ismerném, mint ő, szóváteszi, hogy úgy megnézné az üzeneteim, és ez is annál sűrűbb, minél idősebb vagyok, és ilyeneket sem csinált akkor, amikor pl 12 voltam, pedig akkor még érthető is lett volna ez a számonkérés és ellenőrzés.

ezeket pedig nem lehet megbeszélni vele, mert vita van belőle, hogy nincs igazam, folyamatosan a konfliktust keresem, és különbenis tök normális és jogos, amit ő csinál.

Jól vettem észre, hogy minél idősebb vagyok, annál jobban igyekszik akadályozni, hogy önálló legyek? Ha ennyire nem akarja, hogy önálló legyek, akkor miért veszekszik, ha nem vagyok az? Miért csinálja ezt egyáltalán? Hogy kezeljem, amíg nem tudok költözni?