Hogyan tereljem el a figyelmemet arról, hogy egyszer elveszítem anyukámat?
Mostanában sokszor eszembe jut. Mindig sírok, ha belegondolok, de annyira, hogy abba hagyni sem tudom a sírást. Én nem tudom, hogy fogok anyukám nélkül élni tovább. Szeretnék én is családot, de úgy érzem, ha anya nem lesz többé én belehalok, akkor is, ha 50 éves leszek vagy bármennyi. Nem élném túl a fájdalmat, mindig az jutna eszembe, hogy mennyi mindent megtett értem, féltett, óvott gyerekkoromban és nagyon szeretett. Annyira fájdalmas lesz visszagondolni a jó élményekre is vele, márpedig tuti azok jönnének elő.
Azt kívánom, bárcsak ne kéne megtapasztalnom, hogy milyen elveszíteni anyut, és tudom, hogy még nagyon sok időt tölthetünk együtt, ha szerencsénk van és természetes úton megy majd el, mert most még csak 43 én meg 16. De akkor is annyira félek és mostanában sírva is alszok el emiatt, mert képtelen leszek utána élni. És minél több élményt átélek vele, annál nehezebb lesz majd elengedni és annál jobban fog majd fájni, ha elmegy. Most is tudom, hogy a konyhában főz és bármikor odamehetek, láthatom,megölelhetem, beszélhetek vele, és iszonyatos fájdalommal tölt el, hogy ez nem mindig lesz így és már megint sírok is :(. Én nem tudom, hogy lépjek túl ezen a gondolaton, de így nem tudom élvezni az életet, ha mindig csak a halálon jár az eszem. Hogyan felejtsem el ezt a gondolatot?
3-as, igen már beszéltem erről anyával, hogy azt kívánom bárcsak én halnék meg előbb, ő meg erre azt mondta, hogy ne is mondjak ilyen butaságot, meg gondoljak bele, hogy neki mint anyának milyen érzés lenne, ha a gyereke halálát megélné, hisz az a normális, ha a szülő megy el előbb. De nekem is ugyanolyan fájdalom lesz egyszer elveszítenem őt, mint neki engem.
Meg azt is mondta, hogy ő megérti, és ő sem tudná elképzelni az életét az anyukája nélkül (nagymamamám, ő már lassan 70), és nem tudja, hogyan éli majd túl a halálát, de itt vagyunk neki mi (a tesómmal) akik erőt adunk majd. A lényeg, hogy ő is szorosan kötődik a mamámhoz, szóval majd akkor látom meg, hogy élte túl, ha majd bekövetkezik és évek telnek el azután. Persze nem kívánom a nagyim elvesztését sem, őt is nagyon szeretem, de majd ha ő előbb elmegy akkor az talán erőt ad, hogy látom, hogy anyukám is túlélte, pedig most még ő is azt mondja, hogy nem tudja, hogy fogja majd kibírni, ha eljön az idő.
1. Ő biztos, hogy azt szeretné, ha nem ő élne túl téged, próbáld meg ebbe a perspektívába tenni.
2. Próbáld meg elfogadni, hogy egyszer megtörténik és próbálj meg tervezni valamit, hogy milyenek lesznek a napjaid utána (vagy évekkel utána)
3. Élvezzétek az életet, mivel nem szeretnéd azt, hogy mikor megtörténik, akkor megbánj valamit (jajj, többet kellett volna vele foglalkozzak, stb.)
4. Ne halogasd, még fiatalok vagytok mindketten, de akármikor bekövetkezhet (akár ma is)
Szerintem menj el pszichológushoz.
Nem rosszból mondom ezt,hanem jó szívvel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!