Rossznak kéne éreznem magam?
Barátommal lassan két éve leszünk együtt, távkapcsolat. Én 18, ő 23.
Anya viszont szentül meg van győződve hogy én elcseszem az életem amiért futok egy fiú után ennyire fiatalon.
Ez mindig akkor jön elő amikor én mennék hozzá a hétvégére. Mindig azzal jön, hogy ilyen kislányként nekem semmi keresnivalóm a nagyvárosban messze tőlük egy fiúval, előttem még nagy feladatok állnak.
Pláne, hogy amúgy is oda szeretnék menni tovább tanulni.
Egyébként kb. 2 hetente tudunk találkozni, az utóbbi jó néhány alkalommal amúgy is ő jött hozzánk, értelmes illedelmes, igazából nem lehet gondjuk vele a szüleimnek.
Én értem, hogy féltve vagyok, de amilyen indulatos monológot szokott nekem rögtönözni azt nehezen védem ki mindig.
Mert szerintem 17-18 évesen nem olyan meglepő, hogy érdeklődök a másik nem iránt. Nem hiszem, hogy gyomorgörccsel kellene előhozakodnom az ilyen terveimmel.
Alapvetően az amúgy is értékmentes kapcsolatok dominálnak kb, csapból is az folyik, hogy próbáld ki ezt meg azt aztán dobd el ls erre még anyám is jön ezzel.
Egy higgadt véleményformálást kellene adnia, nem az emberben szégyen és bűntudatérzetet keltenie, mert ugyanmár van egy barátja akivel egy hónapban kétszer egy ágyban alszik.
Hülye vagyok?
válasza: válasza: válasza: válasza:Igazából most apától megkaptam ugyanezt pepitában.
Itt bőgök, azért, mert van egy barátom, akivel szeretnék néha találkozni, hogy legyen már ugyan valami emberi kapcsolatom, legyen valami akivel tudok beszélgetni.
válasza:Én ezeket a szülőket annyira nem értem!
Szerintem gondolj a közös jövőtökre a pároddal:)
válasza: válasza:3-asnak nagyon egyetértek a meglátásával!
Szerintem is rossz a kérdező szüleinek a házassága, és tudat alatt irigylik tőle ezt a felhőtlen boldogságot.
Nyilván egy lányban könnyebben tudnak a szülei bűntudatot és szorongást kelteni.
Ezzel csak egyvalamit érnek el: amint elmegy egyetemre a lány, minimálisra szorítja le a szüleivel való kapcsolatot. Magyarul: a kérdező szülei elmarják maguk mellől a lányukat.
Egyébként szerintem féltékenyek, mármint, hogy nem ők a legfőbb bizalmasaim már, nem velük osztom meg szerintük elsőként a dolgaimat.
Dehát nem is kérdezik egyébként, én meg nem olyanfajta vagyok aki magától elkezdni mesélni a gondolatait, főleg ha nem kap pozitív visszacsatolást.
Meg amúgyis, mégcsak nem is az van, hogy 0-24ben telefont nyomok és minden szabadidőmet és hétvégémet vele töltöm, a tanulmányi eredményem sem ad okot arra, hogy releváns legyen ilyen rondán viselkedniük.
A hétköznapokban jól eltudunk beszélgetni, nem vagyok teljesen elzárkózva sem, még mindig több időt töltök velük kb. mint a barátommal.
Úgyhogy nem tudom hogy reagáljak mit csináljak, ha most hétvégén elmegyek barátomhoz attól tartok nagy balhét robbantok ki, itthon meg ezek után nem szívesen maradok engedelmes kislány módjára.
Nem hiszem el egyébként, hogy közel két éve nem szokták ezt még meg.
válasza:Nyilván menj el. Ha emiatt balhé van, akkor balhé van. Legyél pragmatikus: te el akarsz menni a barátodhoz, és a célodat el is érted. Ennek ára a balhé, amit a célod elérése érdekében elviselsz. Gyomorgörcsnek nem kell lennie. Azért van két füled, hogy ami az egyiken bemegy, a másikon kijöjjön.
Amikor elindulsz otthonról, a balhét otthon hagyod.
Annyit azért megmondhatsz a szüleidnek (de ne induláskor), hogy amilyen légkört otthon teremtenek, örülsz, ha bárhova, bárkihez kimozdulhatsz, mert mindenki más kedvesebben bánik veled, mint ők. Talán ezen elgondolkodnak.
Mondjuk ilyen balhék után én hétköznap se tudnék jól elbeszélgetni velük, de ez én vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!