Úgy érzem, senkire se tudok számítani, vagy segitséget kérni, lehet ezen segíteni?

A párom kapcsán jöttem rá igazán, hogy valójában már 10 éves koromtól felnöttként kell gondolkodnom és megoldanom dolgokat. Apukám 5 éves koromban meghalt, ez meg sok más tragikus esemény annyira megviselte anyukámat, hogy pánikbeteg lett, hónapokig csak feküdt pár éve, most is van szorongása. Mindent magamnak szervzetem meg már nagyon régóta, nem tudtam tanácsot kérni. Így is bekerültem a Corvinusra egy nehéz szakra, illetve most ultolsó évesként igyekszem beindítani a karrieremet, angol pénzügyi cégekhez megyek interjúra. 19 évesen 6 órát vezettem egyhuzamban, én vásárolok be, takarítok többnyire, vállalom az egyes döntéseknél a pénzügyi felelősséget.

Úgy érzem most se tudok számítani senkire, a barátom is egyetemista, a családi cégükben fog dolgozni, de az apukája mindig tanácsokat ad neki, folyamatosan segíti, sokat utaztak stb.

Tudok ezen változtatni? Vagy már csak a saját gyerekem életét tudnám segíteni?

21L