Miért csinálják ezt velem a szüleim? (bővebben lent)

Pl. rájönnöd arra, hogy a szüleidnek is tele van a hócipője és nem bírják hallgatni a panaszkodásod, illetve hogy mindenki csak saját magán segíthet.

Az én családomban is ez van, engem sem hallgat meg senki - pedig nekem már saját családom van.

Szóval az egyetlen megoldás, ha nem terheled őket, hanem kiírod magadból és megpróbálod megérteni, hogy csak saját magaddal tudsz igazán jóban lenni, nem lehet őket megváltoztatni.

Tegyél olyat, ami neked örömet okoz és a külvilággal meg ne törődj, fogadd el, hogy csak a saját hozzáállásod az egyetlen, amin változtathatsz azért, hogy neked jobb legyen!

Nem vagy haszontalan, nem vagy hibás!

Nincs rossz döntés, minden folyó az óceánba fut végül.

Sajnállak Kérdező, 16 évesen ezek a problémák tényleg nagy dolgoknak tűnnek, szóval a problémád nem ér kevesebb figyelmet, mint bárki másé, mert jelenleg Neked ez a legnagyobb, mind végigmentünk ezen ennyi idősen, vannak akik még most is felnőtt korban. Állj ki magadért a szüleid előtt légy magabiztos, játszd meg, hogy lássák nem tiporhatnak el. Viszont ne "síránkozva" menjél oda hozzájuk, mert az nekik kb. annyit jelent, hogy "na már megint valami baja van". Próbálj lenyugodni a szobádban, majd tiszta fejjel beszéld meg velük mi a problémád. Egyáltalán nem érsz kevesebbet náluk, nem vagy haszontalan sem, jársz iskolába (gondolom még tanulsz..), végzed a dolgodat, mint ahogy az egy 16 éveshez illik. Én megkérdezném tőlük, hogy miért mit kéne csinálj? Dolgozz napi 12 órát, lásd el a családot, pontosan mitől válnál hasznossá?

Miért szégyenlenek téged? (vagy akárhogy is kell ragozni) Majd ha mindennap egy utcasarkáról kell összekaparni akkor megértem, de mond meg nekik, hogy te egy tiszteletre méltó ember vagy, aki ugyanannyit ér mint más, nem vagy senkinél kevesebb és volt benned annyi bizalom, hogy megossz velük mindent, de most már erősen elgondolkozol hogy jó döntés volt-e ennyi bírálat után.

Viszont ha csak a házimunkát említik, azt illik megcsinálni, hisz csak a szobádban kell, nem az egész házat kell rendbe tenned. Ezt jogosan kérik, hisz te is ott élsz, ennyivel hozzá lehet járulni.

Légy talpraesett, ezt csak így lehet! (tapasztalatból mondom) Sok sikert kívánok.

Én pl. nem csinálnék drámát abból, ha a gyerekem saját szobájában kupi van. Azért a saját szobája, hogy ott (extrém dolgokat leszámítva) az legyen, amit ő akar. Ételmaradék pl. ne legyen, nehogy hangyák jelenjenek meg.

Másrészt ki hallgassa meg az ember problémáit, ha nem a tulajdon szülei? Normális szülő örül, ha a kamasz gyereke nem zárkózik be előtte, hanem beszél örömeiről-gondjairól. Én biztos, hogy meg fogom hallgatni a gyerekeimet kamaszkorukban is, meg később is.

Sajnos, kérdező, neked nagyon szeretetlen szülők jutottak. És ez nem egyedi, ahogyan némelyik választ olvasgatom. :-(