Mennyire fontos felköszönteni az Anyák Napjára az anyukákat? Illetlenség lenne nem felköszönteni? Végül is ez is egy ünnepség?

Tegnap volt a névnapom, de nem köszöntött fel. Nem is vártam el, mert nem tartom létfontosságúnak. Az ő anyját se köszöntötte fel sohasem, se születésnapra se névnapra, még karácsonykor sem.

Nagyi halálakor nem érzett fájdalmat, ugyanúgy mentek a hétköznapok nála, mint a rendes kerékvágásban. Igaz, a kapcsolatuk nem volt jó viszonyban. Ettől függetlenül ezek szerint neki is illett volna felköszöntenie ananak idején.

Legalább most megtudja milyen érzéseken ment keresztül az ő anyja.

15: Talán ismered az anyámat?

Ha szeretnéd tudni, akkor gyűlölte a saját anyját.

Ezt én nem tudtam egy darabig, de aztán amikor a nagyi lebetegedett, megmondta anyám, hogy "aki velem nem foglalkozott, az ne várja el, hogy kölcsönözzem". Így is történt. Nem látogatta meg, nem beszéltek több, mint 15 évet és nem is segített neki.

Neki köszönhetően meg se tudtam ismerni normálisan a nagyit, életemben max. ötször láttam. Pedig teljesen normális ember volt, csak képtelen volt felfogni anyám, hogy rajta kívül még 2 kistestvérét is fel kellett nevelnie az anyjának. Nem volt a központban, ezért kisírta magát a nagynénjéhez és 13 évesen elköltözött hozzá, mert képtelen volt felfogni, hogy őt ezentúl nem szolgálják ki, és nem foglalkoznak vele minden egyes percben. Célját elérte és azután a gyermektelen nagynénje nevelte, még a mai napig is ott lakik, mert ragaszkodik hozzá (pedig az anyja milliószor normálisabb volt, mint a nénikéje)

Hogy ezt honnan tudom? A régi szomszédjaiktól (hallották a veszekedéseket), a rokonok állításai (akikkel anyám nincsen jó kapcsolatban, vajon miért?) és a dédimamám (Isten nyugosztalja már 2. éve), aki mindent hallott és látott.

Átkozta az anyját, most se menne ki egyszer se legalább a sírjához. Az apját pedig magasztalja a mai napig, mint egy Istent (aki mellesleg alkoholistaként és AIDS-osként távozott 2003-ban).

Most már nagyon belementem a családi kapcsolatainkba, de ha ez kellett hozzá, hogy megértsd, tessék. Mesélhetnék még rengeteg mindent anyámról és a rokonairól. De felesleges, mert nem ismered őket.

Ettől függetlenül a szüleim megteremtettek nekem mindent a régebbiekben, amit köszönök, de most már elérték ők is azt a kort, hogy nem lehetnek mindig az én hátamon teherként minden egyes nap. Több hónapon keresztül hallgatom, hogy anyák napja volt, nem köszöntöttél fel ordítást, már nagyon idegesítő ( a nénikéjével együtt, mert vele pletykálgat mindenkiről ).

Nem tudtunk találkozni aznap, dolgoztam, nem tehetek róla, hogy kiment a fejemből (ráadásul azon a vasárnapon dupla műszakban voltam).