Az anyaság örök aggódás?

Ha súlyosan szorongó alkat vagy, akkor azzal valamit csinálni kéne, mert a gyereknek is ártani fogsz ezzel. Egyszerűen túl sok mindent fogsz megtiltani, ami ugyanúgy árt, mintha túlságosan szabadon engednéd. Nem tud kibontakozni. A szorongást pedig átveszi a gyerek is, és ő is szenvedni fog tőle.

Nem igazán jó szemlélet, ha arra gyúrsz, hogy a gyerekedet sose érje baj. Ezt könnyű elérni: zárd be egy üres szobába, így meg tudod védeni mindentől. De milyen élete lesz? Inkább arra törekedj, hogy minél több jó érje, és hogy megtanulja, hogyan kerülje el a súlyos, halálos veszélyeket. Egy lehorzsolt térd nem a világ.

Legjobb, ha pszichológushoz mész, vannak olyan módszerek, amiknek a megtanulásával csökkentheted a szorongásod. De könyvből is meg lehet tanulni, ha szűkösek az anyagi lehetőségeid.

Most igy erzed, de ez valtozni fog idovel. Most a hormonok is dolgoznak, meg uj az egesz helyzet, nincs rutinod stb. Ha tudsz szerezz vagy engedj magadnak olyan segitseget, akinek van mar gyereke (nagyik, nagynenik, baratnok akiknek mar van gyermekuk...).

A folyamatos aggodast jo ertelemben is megelheted, ha inkabb varakozassal teli izgalomnak fogod fel egy reszet pl. mikor fog vegre fordulni, mikor alussza at az ejszakat, mikor jon majd a foga, mikor fog maszni mikor es melyik suliba veszik fol...mert ha forditva gondolkodsz ugy nehezebb (pl jaj istenem nem fordult meg hasra, jaj mar a foga a baj...)