A barátnőm anyja már azért is szól, ha bekapcsoljuk a légkondit, pedig van pénzük. Ez meddig tartható állapot? Mi lehet az oka, hogy nem akar a szüleivel erről beszélni?

A barátnőmmel 25-26 évesek vagyunk, én már dolgozom, ő egyetemre jár. 21 évesen megszerezte a BSc-jét egy teljesen más szakon, majd kitalálta, hogy ő inkább orvos szeretne lenni. A szülei segítették, támogatták, vagyis ezt teszik a mai napig is. Ő most másodéves, tehát azért még van előtte bőven... Nem dolgozik, pénzt a szüleitől kap. És itt a gond.

Olyan szinten rájuk van utalva, hogy az szörnyű. Felvették egy vidéki egyetemre, és mondták otthon, hogy lesz neki véve akkor valami, ahol lakhat/lakhatunk. Én gondoltam valami kis lakás, amit később is kiadhatnak, de az anyja közölte, hogy nem, ő nem fogja bedugni a lányát egy lyukba, csakis kertes házat vesznek. Már akkor is említettem, hogy szerintem felesleges, mert a barátnőm tipikus benti ember, aki csak akkor megy ki az udvarra, utcára, ha nagyon muszáj. Nyáron sem szeret kint lenni, télen egyenesen utál és ő biztos nem fog majd füvet nyírni, meg kertészkedni. Ráadásul a bejárással is csak a gond lesz. Barátnőm annyit mondott, hogy nem az ő pénze, ő ebbe nem akar beleszólni (utána 2 hónapig sírt szószerint, hogy mennyir gyűlöl kint lakni a világvégén).

Meg lett véve a ház, minden egyes alkalommal az orrom alá lett dörgölve, hogy mennyibe került és még hány millió lesz a berendezésre költve. A barátnőmmel összeköltöztünk (én lényegében feladtam az otthoni életemet miatta), és az anyja elkezdte sorra hordani hozzánk a vendégeket. De tényleg, lassan már túrát lehetett volna elnevezni rólunk. Hetente lejött Budapestről 3-4 emberrel és körbemutogatta a házat, nekik is el lett mondva, mi mennyibe került, hogy 80 ezer/nm áron vette a padlót, hány millió volt a konyha, stb.

Eltelt 2 év, és olyanokba beleszól, amikbe az én szüleim még 16-17 évesen sem. Milyen étteremből rendelünk, milyen felvágott van a hűtőben, milyen vitamint szed a barátnőm. Most éppen legutóbb az volt a baja, hogy neki 26 fokot mutatott az Időkép, hogy annyi van itt nálunk és látja a kamerán, hogy megy a nappaliban a légkondi, miért?! Ettől is kivagyok, hogy a hálószobánkon és a fürdőkön kívül mindenhol kamera van és ő figyel. Ilyenekért felhívja a barátnőmet, hogy a szárító miért nincs leszedve már két napja, vagy hogy a cipők miért nem egy sorban vannak az előszobában.

A barátnőm bármit vesz/bármire költ, a számlát el kell tennie és le kell fotóznia otthon, legyen szó akár 2500 forintról, akkor is. Múltkor kértem, hogyha úgyis megy bevásárolni, vegyen óvszert és ő 3 órán át stresszelt, hogy nem meri megvenni, mert az anyja le fogja cseszni érte és hogy inkább megkéri valamelyik barátnőjét, ha én nem tudok elmenni boltba... Engem is támogattak a szüleim anyagilag 20 éves koromig, lényegében eltartottak, de ilyen szinten sosem kellett elszámoljak a pénzzel. Még kamaszként sem. Pedig nem szegények egyáltalán, folyton azt hallgatom, ha találkozom a szüleivel, hogy most hány milliós üzlet jött be, milyen gyémánt ékszert kapott anyuka, a kutyának LV hordozótáska lett hozatva Bécsből stb. És akkor azért szól, hogy ő szerinte (amikor amúgy Budapesten van) mi itthon ne kapcsoljuk be a légkondit, mert nincs meleg annyira... Meg valahol az is nevetséges, hogy együtt vagyok a barátnőmmel 5. éve, de a mai napig, ha megyünk valahová az ő családjával, külön rendezzük a számlát. Legyen szó akár egy éttermezésről, sütizésről, vagy nyaralásról. Ők fizetik a sajátjukat egyben, én meg az enyémet külön. Az én családom nem él nagylábon, a szüleim átlag emberek, de még a kapcsolatunk első hónapjaiban sem csinálták volna ezt, hogy a barátnőm külön fizessen magának.

És még azt sem lehet mondani, hogy én élősködnék rajtuk, mert a rezsi felét odaadom a barátnőmnek, külön vásárolok magamnak kaját itthonra.