Miért kell erőltetni, hogy simogassam meg a kutyáit?

Ne menj oda. Tudom, túlzásnak hangzik, de ez a viselkedés inkább a 4 éves unokahúgomra jellemző. Ha ő nem képes normális felnőtt módjára viselkedni, akkor nem kell vele foglalkozni.

(Amúgy én is rettegek a kutyáktól.)

Én sem mennék ha folytatná. Szerintem nem kellene itt leragadnia.

Fordított esetben ha hüllőd lenne egy terrariumba (kígyó, gőte, kaméleon stb...) gondolom ő sem szívesen simogatná, pedig neked ugyanolyan háziállat lehetne, mint neki a kutya. Csak bele kellene gondolni a másik helyzetébe.

Anyukád olyan, mint a friss gyerekes ismerőseim többsége a gyerekükkel, ők sem értik meg, hogy a gyerekük csak nekik cuki.

Azt hiszi, hogy a számara cuki/világközepe kutyusa az neked is az kell, hogy legyen és nem fogja megérteni, hogy csak neki az, ennyi.

Ha továbbra is erőszakoskodik, akkor mond meg, hogy "Anya en hozzád jöttem, nem a kutyához. Ha nem tetszik, akkor legközelebb nem jövök."