Tényleg helyes így? Hogy tudnék segíteni?
Nem rólam van szó, hanem egy barátnőmről.
Van neki 2 fiú tesója. Egyikük már felnőtt így elköltözött, a másik pedig még gimis és ő is. Az apjuk kamionsofőr, nincs annyira sokat otthon. Az anyukájukat pedig szinte ki nem állják.
Az anyjuk kiskorában nem kapott zsebpénzt így a gyerekek sem kapnak. Az apjuk sem kapott, de tőle kapnak pénzt időnként.
Aztán számomra ez volt a legfurcsább. Legidősebb tesónak van telefonja, nem iPhone meg hasonlók, hanem egy megfizethető, de jól működő teló. (Barátnőm a középső testvér) Ez a sztori nem tudom igaz-e amit most írok, mert nekem elég furcsának tűnik, de ő ezt mesélte: a szüleik kiraktak az asztalra egy telefon és várták, hogy kinyúl hozzá előbb és azé lesz a telefon. Persze, barátnőm rögtön lecsapott. Miután ezt elmesélte, két hónap múlva kapta meg a telefont, mondván, hogy addig a szülei őrzizgették.
Számomra ezek a történetek igen csak furcsák. Szeretnék rajta segíteni, mert azt mondja, hogy az anyja lassan az őrületbe kergeti.
Tudok tenni valamit, hogy normális gyerekkora legyen?
Tudom, hogy ez is normális, de ő ezt nem élvezi szeretne olyan lenni, mint én. Még annó (de rég volt már) tíz évesen kaptam telefont, hogy majd amikor ötödikbe megyek fel tudjam a szüleimet hívni. Minden héten kaptam zsebpénzt általánosban.
Valami tippek, hogy tudnám segíteni?
A családi életükbe nem szólhatsz bele és ez nem olyan dolog, hogy a gyámhatóságnak közbe kellene lépnie.
Ha a barátnőd elmúlt 16 éves, akkor hétvégeken, szünidőkben vállalhat alkalmi (diák)munkát, amivel az ilyen szükségleteit fedezi.
Te csak annyit tehetsz, hogy meghallgatod a barátnődet, megértő vagy, és diákmunkát javasolsz neki, hogy ne legyen a szülei kegyének(!) kiszolgáltatva.
"kiraktak az asztalra egy telefon és várták" Ez manipuláció és talán kissé szadizmus, mint a vérebeknek vetett konc. Nem biztos, hogy annak a gyereknek van nagyobb szüksége a telefonra, aki hamarabb nyúl érte.
A szülőkben szegénységtudat munkál. A saját rossz régi körülményeiket tekintik normának, jó túlélési stratégiának a megengedhető és "normális" helyett, amiből felfelé és lefelé is lehet alkalmazkodni. Ennek az lesz a következménye, hogy a gyerek a lehetőségekkel (pl. pénz) nem tud élni, mert vagy elherdálja (kiéli magát, jutalmazza magát a gyerekkori veszteség után)vagy kuporgat (azt sem veszi meg, ami kell, mert hogy nem érdemli meg, tartalékolni kell stb.).
Köszönöm!
Ő még sajnos nem múlt el tizenhat éves. :(
Igaz, hogy a családi életükbe nem szólhatok bele, csak rossz látni, hogy így érzi magát. Nincs bátorsága szólni, hogy ez már a 21. század és nem úgy akar felnőni ahogy a szülei.
Köszönöm szépen #2!
Mindenképp próbálok megértő lenni, csak néha én is kiakadok azon amit mond a családjáról, nemhogy ő. :D
Ha túlságosan kuporgat, akkor például teljesen öntudatlanul lehet annyira sóher is, hogy azt a párkapcsolata is megszenvedi. A barátnődet ez a helyzet zavarja, emiatt ő nagyobb eséllyel esik majd a herdálók közé.
A gyereknevelés legyen vizsgaköteles tevékenység! Eszemf@ßom megáll, hogy az asztalossághoz, a darukezeléshez kell papír, és a legösszetettebb, (hosszabb távon) legveszélyesebb tevékenységhez nem.
Nem mindenki ad zsebpénzt a gyereknek. Semmi baj nincs ezzel.
A telefonos történetet esküszöm nem értem, pedig háromszor is elolvastam.
Megint egy névtelen panaszkodó, aki így anoním módon is barátnő problémájaként írja ki a hasfájását...?
LOL
Kedves utolsó!
Válaszra sem méltatom azt amit írtál.
Segíteni próbálok az egyik legfontosabb embernek az életemben, ezért kértem tanácsot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!