Kezd szét hullani a családom, mit gondoltok erről?

A helyzet az, hogy az apám úgy döntött, hogy szeretne osztrák nyugdíjat és többet nem ingázni, így vett egy házat közel a határhoz úgy, hogy eddig borsodiak voltunk.

Anya aki őt nagyon szereti, vele tartott, illetve én is, mert egyetemet ott végeztem. Barátom már azóta több éve volt borsod megyéből és már azóta a vőlegényem.

Akivel idén házasodunk. Szeretne borsodban maradni, mivel ő ott dolgozik már 2 éve, stabil állása van és nagyon szereti. Nekem még nincs munkám. Nem szeretne elköltözni, mert őt minden odaköti és szeret ott élni, én megértem és vele tartok hiszen nagyon szeretem!!!!!

Nővérem és férje is szerencsét próbáltak szüleimnél, viszont nem jött be a munkahely és nem érezték magukat jól, barátok nélkül és nem volt elég pénzük lakást venni se így ők is visszamentek borsodba.

Szüleim meg több milliós hitelre vettek egy házat abban bízva, hogy ezzel egy jobb jövőt nyújtanak majd a számunkra. Mi sose kértük, nem akartuk, hogy így legyen. Én is mondtam nekik, hogy nekem nem kell fizetni a tanításom levelező mellett dolgozom és nincs szükségem albérletre vagy kolira.

De apán azt láttam nem szeret borsodban élni, sőt egyenesen utált. Most pedig van egy csodás nagy kertje és nagy háza és törlesztése.

Csak sajnos mindig azt mondja apa, hogy ők nekik nincsen senkijük !! Meg hogy ők sose számíthatnak senki segítségére.

Mi mikor úgy volt, hogy elköltöznek akkor mondtuk, hogy ne meg hogy inkább jöjjön haza. Nem minden a pénz. Meg hogy mi borsodban is szeretünk élni és hogy itt van mindkét fiú szülője, rokonsága és egy ember miatt ennyi mindenkit nem lehet megmozgatni. Főleg, hogy senki más nem akar menni.

Én lennék a legboldogabb, ha nem költözött volna el és mindennap meglátogathanám. De 450 km kegyetlen sok!!

Mi a véleményetek erről?

Szerintetek ez így mennyire normális?:((((((

Annyira boldog lennék, ha vissza lehetne fordítani, de nem lehet.

Anya se akart költözni, de hát nálunk apa az akié az utolsó szó, mert ő a pénzkereső.

Illetve az ő élete és nyilván ahogy én nem szólok bele abba h ő hol akar lakni ő se hogy én hol.

Csak ez így nagyon nagyon rossz. Hiányoznak nekem és sajnálom, hogy így alakult.

Szívemen viselem a családom kérdését, hisz úgy nőttem fel, hogy nagyszüleim nem voltak. Mindig abban reménykedtem, hogy majd az enyémeknek lesz 4 is!!!

Viszont ezt megvalósítani nem lehet.

Számomra a vőlegényem a legjobb férfi a világon. Megértem, hogy nem akar odaköltözni szüleim közelébe, hiszen soha életébe nem is akart távol lenni szüleitől és kis kora óta igyekezett és sikerül most abból megélnie ott amit szeret és ezt máshol már nehéz lenne újra előlről kezdeni kialakítani.