Mit csinâljak visszaköltözzek?
17 éves vagyok és volt lehetőségem elköltözni a szüleimtől. Egyedül lakom, nem messze tőlük. Vagyis ez az első éjszakám. És ezt nagyon szeretném, szeretnék függetlenedni és otthon elég sok veszekedés van. Kb. békésen költöztem, bár ez nem biztos, hiszen ez csak az első nap. Attól félek, hogy megfogom bánni, hogy ilyen hamar függetlenek, kicsit feláldozom a gyermekkorom és kevesebb időt töltök az idősödő szüleimmel. De mégis, mint már írtam, örülök a függetlenedésnek, szabadságnak. Vagy később erre nem is fogok emlékezni, nem fog számítani? Tudom, hogy fáj a szüleimnek az elszakadás, de később ugyanilyen lenne, nem?
Kérlek válaszoljatok, helyesen teszem ezt, nem fogom megbánni?
Köszönöm szépen, ha válaszolsz!
Ha nem laksz messze toluk akkor konnyen atugorhatsz, illetve ok is atugorhatnak latogatoba, szoval tudtok idot tolteni egymassal.
Szerintem inkabb elobb fuggetlenedj mint kesobb, mert elobb utobb ugyis fuggetlenne kell valnod. Inkabb 17 evesen mint 30.
30 evesen sem lenne konnyebb, sot, szerintem nehezebb, mivel az evek alatt megszoktad, hogy foznek, mosnak, takaritanak rad.
Most meg nyilvan teljesen uj es szokatlan a helyzet, de majd megszokod.
Tegnap este nagyon kiakadtam. Sírtam, úgy ahogy már nagyon régóta nem. Haza is jöttem, de mégis még mindig úgy gondolom, hogy jó lenne odaköltözni. Anyukámnak már úgy beszéltem róla, hogy oda akartam költözni, nem hogy oda akarok költözni, jelenidőben. Neki sírtam, ymit egyértelműen megbántam. Igazából veszekedtem anyukámmal és arra gondoltam, hogy nincs senkim, senkinek nem tudom elmondani a problémáimat, senki nem fog megvigasztalni, anyukám is, ha panaszkodok neki, akkor is a hibáimat fogja mondani, belém köt, még ha teljesen ki vagyok, akkor sem vigasztal feltétel nélkül. Ez kiderült tegnap éjszaka. Szóval ő akasztott ki és hozzá mentem sírni. Nevetséges. Erősebbnek kéne lennem, és tudnom megoldani a saját problémáimat! Szerintetek érdemes lenne megpróbálni megint az átköltözést vagy túl gyerek vagyok még ehhez? Ha nem is az elköltözést javasoljátok, adnátok tippeket a probléma megoldására, hogy nincs senki, akiben tényleg bízhatok és kiadom magam valakinek, aki nem segít feltétel nélkül és később felhasználja az információt, amit elmondok neki?
Köszönöm szépen, ha válaszolsz erre, és az eddigi válaszokat is köszönöm!
Ha ki tudod fizetni a lakást, ne menj vissza és a helyedben egy ideig nem néznék feléjük. Amikor lenyugodtak a kedélyek, mehetsz látogatóba, de addig csak fel fog kavarni.
Pszichológusra gondoltál már? SZTK-ban is van, amiért nem kell fizetni, ha van TB kártyád, vagy kereshetsz egy terápiás csoportot is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!