Miért viselekdik anyámukám ilyen furán?

Ezek ilyen enyhe narcisztikus tünetek vagy mártírkodás, ami anyáknál sajnos elég gyakran előfordul a gyerekkel szemben, aki sokszor észre sem veszi hogy ez rossz, vagy elfogadja ezt a viselkedést, mert az anyjuknak mindent elnéznek. Próbálj ne reagálni az ilyen kirohanásaira, ne sértődj meg, ne kiabálj, mert az csak olaj a tűzre. Viselkedj semlegesen, mutasd, hogy ezzel nem tud hatni rád. Ha normálisan beszél veled, olyankor pedig legyél vele kedves.

Lehet stresszes a munka miatt

Mártírkodik, provokál ilyenkor. Úgy forgatja, csavarja a dolgokat, hogy ő legyen sajnálva, még te érezd rosszul magad, pedig semmit nem csináltál. És nem érted mit tettél, lesed hogy tudnál kedvében járni, kiengesztelni. Vannak ilyen emberek, az én környezetemben is, sajnos nagyon nehéz velük. Szerencsére tudom tartani a távolságot tőlük. Ha szülő ilyen, ott már nehezebb. Nyilván szereted. Ilyenkor, mikor kitör a hiszti, ignorálni kell, nem reagálni rá. Nyugodtnak maradni. Ne lássa, hogy bűnösnek érzed magad. Semlegesen kell válaszolni, ha válaszolsz, akkor is ha ő már kiabál. Esetleg meg lehet mondani neki szépen, kedvesen, hogy majd megbeszélitek, ha megnyugodott. Ne félj tőle, ő ilyen, meg kell tanulni kezelni. :)

Nálunk is ez a helyzet itthon. Mindenki pihen és vakációzik egész évben, csak ő dolgozik, legalábbis a kis világában. Egyébként meg rálőcsöl minden feladatot másokra, rokonokra, nagyszülőkre is, függetlenül a koruktól, aztán sajnáltatja magát, hogy ő mennyire kimerült a sok munkában (amit laptopról intéz, napi fél-egy óra alatt). És ha ideges, neki is vannak ilyen kirohanásai: szinte szándékosan gerjeszt feszültséget, hogy ha valaki arra rosszul reagál, akkor neki eshessen. Én ilyenkor ugyanúgy megyek tovább, mintha mi se történt volna, elkezdek valamit mesélni, amit korábban kérdezett, aztán akkor nem nagyon tudja magát a padlóhoz verni, mert az kicsit nevetséges lenne, ha a semmin is nekiállna veszekedni.