Anyám féltékeny rám. Mással is volt ilyen?

Mintha szóról-szóra én írtam volna a kérdést.

Az én anyám dacára annak, hogy nagyon szép volt, csodás alakkal, mégis örökös, kisebbségi érzéssel, bizonyítási kényszerrel küzdött (hányatott, gyalázatos gyerekkora volt)

Az én sikereimet az élet bármely területén személyes sértésnek vette.

Szia!

Néha látok ilyen anyákat mint a tiéd.

Rendesen rivalizál a lányával.

Nem tudsz ezzel mit kezdeni.

Nem te vagy az oka csak sajnos te iszod meg a levét.

Tulajdonképp már felnőttél, szóval ha akarsz, akkor tehetsz is ellene. Végülis előbb utóbb önálló életet kell élni neked is.

Ha maradsz otthon, akkor meg próbáld úgy tompítani a dolgok élét, hogy kikéred a tanácsát.

Pl főzésnél...

Megkóstolnád, kell még bele valami?

Ha mondasz valami hízelgőt, hátha kicsit lejjebb ad ebből a hülye viselkedésből...

Pl sose lesz olyan jó mint a te főztöd.

Igen tudom...szar ez a játszmázás, főleg a saját anyukáddal. De meg tudja keseríteni az ember életét.

Nem hiszem, hogy hízelegni kell neki, mert addig hízeleg neki akkor a lány, míg maga is elhiszi, hogy az anyjához képest ő tényleg senki. Én csak döbbenettel állok, hogy ilyen anyák tényleg vannak?

Nőj fel, ne akarj neki megfelelni, ne érdekeljen a véleménye. Minél hamarabb költözz. Szociopata. Mért utál ennyire? Csak besikeredtél?

Menekulj. Nekem is ilyen az anyam.

Nehogymar te legyel a hibas,ha jot foztel.