Igazából statisztikailag érdekelne mik szoktak lenni a végkimenetelek? Anyuka Apuka fiatalon vállalt gyereket, szétmentek, Anyukánál van a gyerek.

Én alapból nem nyugodnek bele a két heti láthatásba. Ma már az apa is érvényesítheti a jogait és akár teljes felügyeleti jogot is kaphat.

Én a folyamatos kapcsokattartásra szavazok, úgy nem tudja az anya ellene hangolni, hiszen a gyerek a saját bőrén érzi majd, hogy nem igaz, amit az anyja mond.

Bár a kornyezetemenben úgy látom, hogy az apák nagy részének nincs is igénye rá, akár hónapokig a gyerekük felé sem néznek

Nekem elváltak a szüleim. Anyukámnál maradtam. Apukám ivott. Nem igazán használta ki még a láthatást sem, nem akart velem mindig találkozni. Amikor lett új barátnője, akkor még ritkábban jött. Nem nevelt senki sem ellene. Sőt, örült volna neki anyukám, ha többet vagyok apukámmal. Apukám szüleivel próbáltam tartani a kapcsolatot, náluk többet voltam, mint apukámnál.

Kicsi voltam még a váláskor. Amikor nagyobb lettem, akkor próbáltam én tartani a kapcsolatot apukámmal, nem sikerült, akkor sem igazán érdekeltem. Amikor felnőtt lettem, megint tettem egy próbát. De akkor sem működött. Ha keresett, akkor is csak azért, hogy pénzt adjak.

Férjem első házasságából született gyermekét a végtelenségig próbálta az anyja az apja,és annak új családja ellen fordítani.Ennek ellenére sem a gyerektartás,sem a láthatás nem maradt el soha nyomós indok nélkül!

Mára a gyermek felnőtt,önálló életet él,anyuka meg annyit ért el,hogy nem is szívesen megy hozzá,hozzánk viszont annál inkább.

Mi nem szidtuk az anyját,ha kérdezett válaszoltunk.Kicsit hamar kellett a folyamatos otthoni lelki terror miatt felnőnie,de nagyon hamar rájött miről is szól az egész...

Persze miután már nem járt a tartásdíj,nyugodtan elköltözhetett otthonról,addig meg meg akart halni az anyja nélküle...

Hosszútávon nagyon nehezen tartható,vagy elfogadható ez a borzasztó helyzet,de minden perce megérte!

Én őt ugyanúgy gyermekemként szeretem mint a vérszerinti gyermekemet,ő pedig a szülei közt tart számon.Apjával is példaértékű a kapcsolatuk!

Engem nem neveltek az apám ellen, mégse nagyon érdekelte, hogy látogasson. Anya teljesen normálisan állt hozzá, nem ragaszkodott fix időpontokhoz, bármit kitalálhatott volna, ha látni akar. Az volt az alapelve, hogy ő az apánk és ennek a válás ellenére sem akar az útjába állni soha. Elküldte a gyerektartást, aztán mindenféle mondvacsinált indokkal lemondta a láthatást. Egy idő után már a karácsonyt és a szülinapokat is letudta egy SMS-el, akkor adtam fel. Gondolom átgondolatlanul születtem, mert kva cuki kisbaba, aztán meg mindegy.

Elég nehéz, mert racionális ember vagyok, és tisztában vagyok vele, hogy nem minden férfi ilyen, de a lelkem egy sértődött szeglete, szentül hiszi, hogy minden férfi, pont olyan, mint ő, egy címeres fax, és emiatt nem akarok gyereket, mert nem akarok szingli anya lenni. Tudom, hogy elég beteg, dehát az embert megnyomorítja, ha faxok a szülei. :3