"Tanulatlan" szülők gyermekei?

Egyetértve az előttem szólók hasonlót tapasztalt részével:

1. Ne adj felesleges információt (nem fogja megérteni, hogy miért nem mész be arra az előadásra, ahol az oktató a könyvet olvassa fel monoton hangon és tanulsz inkább helyette otthon).

2. Ragaszkodj a tanuláshoz szükséges idődhöz. Mondd meg, hogy ekkor tudsz segíteni, ekkor megnézel vele egy filmet/bevásároltok stb., egyébként pedig tanulnod kell, mert ettől függ az átlagod. A kollégiumban való tanulás is jó ötlet.

3. Ha hajlandó rá és olyan jellegű dolgot tanulsz, ki is kérdezhet (nálam az a.vertebralis és az ECA ágainak felsorolásánál látta be azóta anyósom, hogy nem csak tehénkedek és leszállt rólam).

Akiknek értelmiségi szülei vannak azok ezt nem érthetik meg milyen. Nekik (és nekem is: mindkét szülőm diplomás) természetes hogy felfogják a szülők mi történik vagy nem értik mivel jár egy adott szak ha teljesen mást végeztek, de magát a rendszert attól értik.

Szüleim humánosak. Nem teljesen értik hogy mit jelent a mérnökség. De én sem értem teljesen hogyan néz ki egy jogi pálya. Viszont pontosan tudják, hogy miért tanulok és mindenben segítenek is ha tudnak.

Viszont akinek a szülei nem értelmiségiek, esetleg még érettségi sincs ott a teljes világnézet más. Természetesen vannak kivételek mint mindenhol, viszont az arányok a lényegesek. Ha 100 szakmunkásra jut 2-3 olyan aki az értelmiségihez hasonló gondolkodásmóddal rendelkezik akkor azt nyugodtan vehetjük 0-nak is.

Teljesen mások az életcélok, értékrendek, gondolkodás. Ezért olyan piszok nehéz diplomát szereznie annak akinek a szülei nem értelmiségiek. Folyamatos belső és külső konfliktusokba kerül a világnézet, gondolkodás, értékrend miatt. A szülőktől nem tud mintát venni, segítséget kérni, a szaktársai akik már nem első generációs értelmiségiek pedig idegennek tűnnek.

Egyre jobban távolodik el a szülőktől mert már nem tud velük azonosulni. Emiatt a szülő megijed és próbálja valamivel fenntartani a kapcsolatot. Folyamatos zavarással, beszólásokkal, szervezett programokkal. Csak azt veszi észre hogy a gyerek minél többet tanul annál jobban távolodik el. Már nem tudnak beszélgetni sem normálisan. Mindkét félnek stresszes helyzet. A gyerek el akar szakadni az alacsony szinttől, a szülő pedig egyre jobban görcsösen ragaszkodik. Ennek szokott az lenni az eredménye hogy végzéshez közel és munkába állás után minden mocskot hozzávágnak a gyerekhez. Nem tudják elviselni/felfogni hogy belőle is "olyan" lett.

Ezt nem lehet elmondani nekik feketén-fehéren. Amelyik szülőnek el lehet azzal nem lenne problémája a gyereknek.

Ha nagyon úgy érzed hogy visszatart téged akkor próbálj kolit szerezni, vagy barátokkal albérletet és csak hétvégente vagy havonta hazajárni. Nincs más megoldás.

Én sem értem pontosan miket élhet át az akinek a szülei nem értelmiségiek, de talán közel lehet ahhoz ami valójában történik.

26-os: az én "drága" két diplomás anyám is kb. így nyomja. Részvétem, sorstárs!

Bár annyival könnyebb volt a helyzetem, hogy anyagi támogatást legalább azt kaptam, de lelkiből már 0 volt, ami kijutott.

De ha anyagi se lett volna, biztos érettségi után megszakítottam volna vele minden kapcsolatot, mert ilyenkor számomra inkább ne legyen senkim, minthogy csak a baxtatást kapjam.