Milyen hatàssal van az ember lelkére, ha az anyja sosem szerette igazàn?
Soha sem mondta, hogy szép lennék, hogy szeret, hogy csinos vagyok, hogy büszke ràm. Egy időben elkezdtem kiéleződni arra, hogy a barátnői, munkatársai lányaira mikor mondja, hogy szép meg jaj így jaj úgy milyen klassz lányaik vannak.. a tv-ben meglátta valami színész gyerekét, jaj de gyönyörű lánya van és ott sápitozott. A rokonság gyerekeit is mindig körbe rajongja, ilyen csinos vagy, olyan csinos vagy. Tudom nem a legjobb példa, de a jól ismert közösségi oldalon is mindig kedvelgeti meg szivecskézi az ismerős velem egykorú lányok képeit, engem viszont soha, pedig én vagyok a lánya. És azt mondanám le van szarva, amég élőben kimutatja, de élőben sem teszi. Sosem volt igazán önbizalmam, és kezdem azt érezni ez miatta van. Ha elnézem én is pl. keresztszüleimet, ott az anyuka jól láthatóan rajong a kislányaiért és ezt kimutatja bármikor, bárhogy. Nem hinném, hogy csúnya vagyok, biztos van nálam szebb, de nagymamám mindig aranyos volt és mondta, hogy szép vagyok meg csinos stb. Persze egy nagymama mindig ezt mondja. Kicsit zavar, hogy az anyám erre 20 éve nem képes. Úgy érzem nem szeret, a külsővel példáloztam eddig, de a belsőmet se szereti. Mindig csak bántó és kritizáló dolgokat tud mondani. Ha kipróbáltam egy új sportot (csak mert tetszett, nem akartam olimpiára menni) akkor egyből lehúzott, hogy jaj ez a hajlékony lányoknak való, vagy elmosolyodott stb. (Nem vagyok kövér mielőtt valaki ezzel jön). Vagy kinéztem egy munkát(szakmába illő), mutattam neki és egyből "hát ehhez tapasztalat kell, neked az meg nincs". És?! Most gyűjtöm, miért ne próbálhatnám meg? Max azt mondják, nálam tapasztalabbat keresnek, de majd leközelebb..
szóval nem értem mi van anyámmal. Kezdem magam tényleg hasztalannak és semmilyenek érezni, és biztos vagyok benne, hogy ez miatta van.
válasza:Olvass klasszikusokat, kezdetnek. A többit leírtam már ezerszer, és nem kapok mást válaszul, mint gyűlölködő privátokat.
"Orvos, gyógyítsd magad!"
Tőlem biztos nem kaptál gyűlölködő privátot.
Köszönöm a választ! Ennek ki a szerzője?
válasza:Szia!
Anyukád jól tette volna, ha pszichológushoz megy, és kicsit kikupálja magát. Az írásod alapján eléggé úgy érzem, hogy saját magát nem tudja értékelni, és ez vetül ki rád.
De.
20 éves vagy, ha jól értem. Ami elmúlt, elmúlt. Lehetett volna jobb is, de most már a múltat nem lehet megváltoztatni.
A jelent viszont igen. Hátrányból indulsz? Igen. Be lehet hozni a hátrányt? Persze! Ha van lehetőséged, menj pszichológushoz, hogy segítsen elindulni. Ha nincs, akkor nézz körül az önfejlesztő, önimereti könyvek piacán. Könyvtárban is próbálkozhatsz. Ha egyáltalán nincs rá pénzed, még a beiratkozásra sem, akkor még mindig próbálkozhatsz a neten keresni ilyen anyagokat.
A jövő most már csak rajtad múlik. Tegyél erőfeszítést, és jobb lesz. Ha azon töprengsz, hogy édesanyád a hibás, akkor sosem jutsz előre. Azért előnyös lenne egy támogató személyt (pl. barátnő) keresned.
válasza:Kérdező, egy az egyben, szóról szóra írhattam volna én is, amit Te írtál.
De az én anyám már ezt is tovább fejlesztette, mert már az unokával (lányommal) csinálja ugyanezt, hogy a szomszéd Marika unokája milyen szépséges, ő még olyan szép arcú kislányt nem látott. A barátnőm lánya is gyönyörű, a volt kolleganője unokájának tökéletesen szabályos az arca, és ő olyan szépet még nem is látott. (Megjegyzem, teljesen átlagos lánykák azok is, na jó, átlagnál kicsit szebbek, ahogy az én kislányom is.) De "belsőre" is, nálunk is: Ha a lányomat USA egyetemre vették fel ösztöndíjra, akkor miért nem Kínába. Ha Kínába vették fel, akkor miért nem Japánba. Ha közgazdász, akkor miért nem mérnök, ha mérnök, akkor miért nem orvos.
Nem tudsz mit tenni, szard le (nemes egyszerűséggel.)
válasza: válasza:Magadról nem írtál semmit, ami gond, de a leírtak alapján, Kérdező, az édesanyádban valami nagyon eltört. Fiút akart, de lány sikeredett, emiatt a szülei/férje lenézték vagy az apa elhagyta. Még valószínűbb, hogy az apja/anyja bánt ővele így, és a családi mintát viszi tovább. Fel sem fogja, ez mennyire bántó. Talán mérgező szülő is ( [link] Egyértelműen pszichológusra van szüksége neki(!).
Nem tudom, vagytok-e olyan viszonyban, hogy ezt megbeszéld vele, mennyi rossz érzés neked, amikor ezeket mondja. Alkalmazz távolságtartást. Ha beszélsz vele, akkor ne úgy mond, hogy nem szeretsz, nem dícsérsz, stb, hanem hogy milyen jól esne, ha anyám engem is megdícsérne, mennyire rosszul esik, amikor (nem az, hogy azt mondod, hanem) azt hallom, hogy „ez a sport nem neked való”, stb. Nagyon valószínűleg ezen először meg fog sértődni.
Ha erre azzal reagál, hogy te sem dícséred őt, akkor arra sajnos az a válasz adandó, hogy hát kitől tanultam volna meg?
Ha anyád ezután sem változik, akkor sajnos csak egy út marad, hogy neked kell pszichológushoz menni, hogy ezt az önbecsüléshiányt le tudd építeni. Az önbizalom ritkán van csak úgy, hogy születetten átütő. Fel kell építeni, ehhez az kell, hogy a gyerek a legközelebbi személyektől (ún. szülőktől) megkapja a szerethetőségről a visszaigazolást. Ne ez neked nincs meg. Ha anyád nem javul, máshol kell keresned, de annyira légy észnél, hogy nem valami elcseszett kapcsolatban próbáld ezt az érzelmi szomjadat oltani!
válasza:"egy-egy veszekedés alkalmával mikor felhoztam" Tipikusan így jönnek elő. Egyszer tegyél egy kísérletet a nem veszekedéses közlésre is. Nehéz, mert a zsigeredbe vág a dolog.
"elrontottam az életét" Te?! Az övét?! Mivel?
"A vége mindig az, hogy én beképzelem ezt, meg ez nem igaz" Tipikus hárítószöveg.
"mondjuk kimutatni nem igazán sikerül anyám oldaláról" Apádnak sikerül?
"aljas vagyok amiért ilyet mondok" Anyám ezt nem mondta, de éreztette hasonló esetben másként. nem vagy aljas.
"Apám úgy érzem próbál független maradni. Sosem szólt igazán közbe." Kényelmes. De nem helyes. Vele beszéltél már erről az egészről bizalmasan, négyszemközt?
válasza:Szintén mintha én írtam volna. Én elmentem terápiára, és az nagyjából helyretett. Soha egyszer sem mondta, hogy szeret. Mindig azt mondogatta, hogy okos lehetek, de szép sosem. Ballagásra nem engedte, hogy szoknyát varrassak, mert szerinte elefántlábam van (165cm, 63kg voltam, vitatható, de nem elefánt). Amúgy nem tudom, miért nem volt neki mindegy, el se jött. Amikor elkezdtem sportolni, azt mondta, ez nem nekem való, hanem azoknak a lányoknak, akik vékonyak és nem lusták, mint én. Több országos bajnokságot nyertem a következő években, de soha egyetlen versenyemre sem jött el megnézni.
Ő azért ilyen, mert tényleg tönkretettem az életét. Nekem ezt kellett többek között rendbetenni a terápián, hogy valóban azzal indult el anyám a lejtőn, hogy velem terhes lett, de én semmilyen mértékben nem vagyok felelős az ő döntéseiért.
A másik dolog, amire rá kellett jönnöm, hogy emiatt a folyamatos negatív visszacsatolástól kialakult bennem egy megfelelési kényszer felé. Hogy mindenáron el akartam nyerni az elismerését. Amikor ezt elengedtem, mintha mázsás súlyt dobtam volna le a mellkaskmról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!