Aki temette már el alkoholista szülőjét, akitől teljesen eltávolodott, hogyan csinálta végig?

Budapesten egy hamvasztásos temetés 300 ezer körül van. Hány éves az anyukád, és mióta iszik?

Én sem akarlak elkeseriteni, de 57 éves alkoholista anya vagyok, 2 gyereket neveltem fel, és 37 éve iszom keményen. Még nem készülök meghalni. Sőt, arra készülök, hogy leszokok a piáról, mert már elegem volt belőle.

Nekem is az anyám ivott. Sajnos ő agresszív alkoholista volt. Mi hárman vagyunk testvérek, és pokollá tette az életünket, már kisgyerekként is. Már amikor velem terhes volt ivott. Húgomat is úgy szülte meg, hogy szülés után ment a kijózanítóba. Először a Bátyám lépett le 18 évesen, majd én 17 évesen. Húgom 15 évesen a bátyámékhoz költözött aki akkor már 22 éves volt. Onnantól kezdve, hogy leléptünk egyikünk sem tartotta a kapcsolat vele. Apám tartotta vele csak a kapcsolatot, ő volt az aki olyan 20 évvel később szólt, hogy anyánk meghalt. Nem volt semmije. Önkormányzati lakásban élt. Elmaradt villany, víz, és gázszámla maradt utána csak. Az önkormányzat hamar megtalálta húgomat a lakcíme alapján. Kapott egy levelet, hogy anyu meghalt, és nekünk gyerekeinek kell állni a temetési költségeket. Ha nem temetjük el, akkor az önkormányzat eltemeti, de behajták a költségeket tőlünk. Eltemettük. Hamvasztás volt, 3 felé osztottuk a temetési költségeket. Apámnak nem kellett beszállnia, mert már vagy 20 éve elváltak. Olyan 10 éve halt meg, akkor ha jól emlékszem fejenként 40 ezer forintot fizettünk, és a bátyám a munkahelyéről is kapott temetési pénzt olyan 100 ezer forintot. Budapesten intéztünk mindent. Temetésre csak apám, és a húgom ment el. Én külföldön élek, nem mentem haza. Bátyám sem ment el, mert akkor kórházban volt. (műtőtték). Egyikünk sem sírt- Húgom azt mondta, hogy a temetés alatt olyan érzése volt, hogy olyan ember temetésén van akit alig ismert. bevallom már rég nem emlékeztem az arcára, de a hangja még mindig a fülemben van. Ahogy kiabált velünk. Nem írtam, nem voltam elkeseredve, de egy valami mégis megváltozott a halálával. Megbocsájtottam neki. Valahogy leesett az összes keserűség, teher, fájdalom. Magamban lezártam. Megbocsájtottam, és ma próbálok jó napokra emlékezni. Nem sok van, de van olyan is. Hasonlóképpen reagált a húgom és bátyám is. A temetésről annyit, hogy sima hamvasztásos temetés volt, majd szökőkutas elszórás. Halotti tor nem volt.