Mit rontok el, ha a szüleim megjelenésekor mindentől elmegy a kedvem és a motivációm?

Hát én 22 évesen még mindig olyan vagyok mint a kérdező

Hát én jóval idősebb vagyok mint a kérdező de engem is tud irritálni amikor van valami, amit amúgy is meg fogok csinálni mert mindig megcsinálom, csak épp nem abban a másodpercben ahol épp vagyok és beszólnak hogy csináljam meg. Pl. szintén hétköznapi példák: töltöm a vizet a bögrébe, lecsöppen, bögre mikróba, nyúlok a törlőrongyért, már a mikrós mozdulatnál jön a beszólás: "jobb vón feltörölnéd azt a vizet", vagy amikor hazaértem valahonnan, első dolgom a wc és a kézmosás, de minden egyes alkalommal közölni kell, hogy menjek mossak kezet, mintha valaha kihagytam volna (ellentétben a szüleimmel, akikre sokszor én szólok rá). Vagy pl. minden vasárnap hajat mosok, egész kiskorom óta vasárnap a hajmosós nap, erre vasárnap reggel közlik hogy mossak hajat, mintha magamtól nem tudnám. Szóval igen, idegesítő amikor nyilvánvaló dolgokra utasítanak, mintha magadtól nem csinálnád meg azokat. Tanulással ugyanezt csinálták nálam is, mintha magamtól nem tanultam volna. Ha meg valami más könyvet vagy neadjisten rajzeszközt láttak a kezemben, egyből jött a "jobb vón tanulnál". Vagy a kedvencem, ülök a halom matekkönyv közepén, csinálom a házit, mire odaböffentik hogy "tanulj!" mert mi a frászt csinálok épp? :D Én egy idő után feladtam a bosszankodást és már csak röhögtem. Bár ahogy gimis lettem, egyre kevesebb időt töltöttem otthon, a tanulást meg a házit a suliban intéztem, csak aztán mentem haza az esti busszal. Annyi biztos, hogy később is ezt fogják csinálni, ha nem a tanulással, akkor mással. Anyám még mindig csinálja, csak már nem velem mert 10 éve elhúztam :D

Szüleid csinálják rosszul. Ha valamire azt mondtad hogy meg fogod csinálni, akkor nyilván meg is fogod csinálni. Felesleges félévente emlékeztetniük rá..