Leírnátok nekem, hogy milyen egy jó anya?

Én rettentő szerencsés vagyok, csodás az anyukám. Tett értem nagy áldozatokat, amikor kicsi voltam de sosem áldozta fel az “életét”. Mindig mindenbe belevont, a családi ügyekbe nekem már kicsiként is volt beleszólásom, szinte mindig tiszteletben tartották a véleményem. Nyilván nem én diktáltam, de mindig meghalgatták, én mit mondok. Mindig szeretett és mivel más a szeretet nyelvünk, megtanult úgy is szeretni ahogy nekem a legjobb. (Ő ölel, én mondom neki és más tettekkel mutatom pl.) Mindig ott van mögöttem, egyfajta háttér hatalom. Nem várja el, hogy bármikor is mondjuk írjak neki vagy hívjam, de ha hívom mindig örül 😊 És nyilván mivel imádom gyakran beszélünk, de mondom nem azért mert elvárja, hanem mert én akarom, Bármikor számíthatok rá, már felnőtt vagyok, de tudom hogy csak egy telefon és kocsiba pattan, hogy segítsen.

Soha semmi döntésembe nem szólt bele, a középiskolát is én választhattam meg, tanácsot is csak akkor ad ha kérek vagy valamit nagyon rosszul csinálnék. Rengeteget beszélünk és beszéltünk, mindent el merek mondani nekem és ő is nekem. Sosem tiltással nevelt, mindent megbeszéltem vele. Ha buli volt, akkor elmondta, hogy tudom mivel jár ez másnap és addig maradjak amig jónak érzem.

Egy szóval szeresd, adj neki teret, de legyél ott neki mindig. Szerintem ez a titok.

Amit én szeretek az anyukámban:

-van humora, öniróniája, és jókat lehet vele hülyéskedni

-mindig számíthatok rá

- kiskoromtól kezdve kikérte a véleményemet (és figyelembe is vette), illetve tiszteletben tartotta a magánéletemet

-értelmes, nyitott, jó beszélgetőpartner

- és végül: nagyon szeret engem és a testvéremet is :)

Minőségi időt szán a gyerekére kicsi korában. Leül vele játszani, mesél neki. Nem depressziós.

Tudja tartani a helyes egyensúlyt munka, háztartás és a gyerek közt.

Én sajnos egyre nagyobb csődöt mondok. Őrület az, ami van a munkahelyemen. Kb. elvesztettem a gyerekemet, mióta vissza kellett jönnöm dolgozni. A főnököm 25 bőrt lenyúzna rólam. Sokszor olyan fáradt vagyok az éjszakázások miatt, hogy nem tudok a gyerekkel együtt felkelni reggel, ha nem kell oviba menni vagy dolgozni.

Nem tudom, mi lesz így velünk. Nincs segítségem, vagyis van, de nem terhelhetem akármikor, mert nem nagyszülő. Most pl. 3. hete beteg vagyok, de nem jutottam el még orvoshoz, mert a kicsim is beteg és nem fogom odacincálni órákra az orvosi rendelőbe, mire sorra kerülök. Arcüreggyulladásom van, fáj az egész fogsorom, kiköpöm a tüdőmet. Ha lenne nagymama, megkérném, hogy vigyázzon addig a kicsire, míg elmegyek orvoshoz, de így nincs pofám rábízni senkire, mert valószínű fertőzők vagyunk. Eközben a munkám olyan, hogy itthon is csinálni kell, tehát éjszaka dolgozok, az éjszaka másik felében a köhögéstől nem tudok aludni...

Milyen anya lehetek ilyen fáradtan? Mire kipihenem magam 1-1 szabadnapon, kezdődik minden elölről.