Amióta tudom, hogy nem a vérszerinti apám furán viselkedik. Beszéljek vele róla?

Nekem van nevelt gyerekem a férjem révén. 1 éves kora óta nevelem, anyuka lelépett. Hidd el, csak pozitív hatása lesz, ha nyíltan beszélsz vele, cseppet sem fog növelni semmiféle szakadékot.

Én, mint nem vérszerinti szülő, gyakran bizony félek tőle, hogy nagyobb korában, amikor jobban felfogja a dolgokat, kevésbé tekint majd valódi szülőjének, esetleg a szememrehányja, hogy én nem vagyok az, vagy egyszerűen csak nem igényli majd annyira a közelségemet, mint amennyire egy vérszerinti szülőét. Pedig nálunk tudja a gyerek az első perctől, hogy mi a helyzet.

Ha olyan helyzetben lennék, mint az apád, rám kifejezetten gyógyítóan hatna, ha a gyermekem kifejezné, hogy nagyon is akarja, hogy a szülője legyek, ugyanúgy, mint eddig, és nem számít a vérkötelék. Igaz, elvileg nem a gyerek dolga, hogy a szülő bizonytalanságát oldja, ezzel meg kellene tudni birkózni, de mi, szülők sem vagyunk mindig tökéletesek és erősek.

Amúgy lehet, hogy lelkiismeretfurdallasból akarta elmondani, mert úgy érezte, átver, ha nem mondja el. Kiskorban még elaltatható ez az érzés azzal, hogy kicsi még a gyerek, úgyse értené, de te már olyan nagy vagy, hogy belső konfliktust okozott volna neki továbbra is elhallgatni az igazat. És most nem tudja, mire számíthat tőled, és tart a helyzettől. Biztosan nagyon szeret, de nem tudja, mennyire fogod hagyni ezután, hogy közel maradjon.

Szerintem nyugodtan fejezd ki az igényed a szeretetére és gondoskodására, és mondd el neki, hogyan érzel. Hidd el, jobb lesz.

Utolsó mi lenne ha nőgyűlölet helyett olvasnál:

"2 hónapja mondták el, hogy az igazi apám lelépett még mikor terhes volt velem anya. 1,5 éves koromban házasodtak össze "

Ha az apja nem fogyatékos valszeg feltűnt neki hogy egy terhes nővel jött össze.